Csuktad már rá a gyerekedre az ajtót nevelési célzattal?

Elmondom a szituációt: 2 éves lányommal (tombol a dackorszak) jövünk fel a játszótérről. Nekem tele a kezem szatyrokkal.Felérünk a másodikra (nincs lift) közben ő kb.20szor eldobja magát a lépcsőn, hol sírva hol röhögve (gondolom ez ismerős másnak is akinek ekkora gyereke van:))Felérünk az ajtóba (totál lefőve)kinyitom mondom neki hogy jöjjön be, ő persze nem jön ott szórakozik.Nekem ugye tele a kezem, bevonszolni nem akartam mert természetesen üvölt mint a veszedelem.Így mondtam neki hogy Szia Dóri, én bementem akkor. És behajtottam az ajtót (nem csuktam kilincsre!) Jön fel a szomszéd nőci (felettünk lakik 2 vel) és jól beszólt, hogy miért hagyom kint a gyereket, és hogy lehet ilyet csinálni hogy KIZÁROM a lakásból és mit él át a gyerek.A lányomnak is magyarázott hogy jaj Dórika kicsuktak? Hazavigyünk? Én visszaszóltam hogy nem is látta a történet elejét és nem kizártam, most értünk haza.

Erre ő hogy reméli egyszer majd látja a gyerekvédelem is ezt stb. Normális??? Vagy én vagyok a hülye?

Hozzátenném hogy nem idős, 40 körüli és neki is van gyereke.

Ja és persze amikor ez történik hogy behajtom az ajtót, akkor a lányom nyafogni kezd ugyan de egyből indul befelé.

Most komolyan , értem én hogy állandóan 100% türelemnek kéne lenni és sose kapni fel a vizet de nem vagyok szuperanya sajnos, így van hogy ilyen eszközhöz nyúlok, de nem verem, nem szégyenítem meg, nem bántalmazom. Ez olyan nagy katasztrófa?