Nálatok a Jézuska hozza a karácsonyfát és az ajándékot?

Ki hozza a fát?

Mi díszítjük, idáig a gyerekek nélkül, de idén szerintem már ők is besegítenek.

Az ajándékot mi adjuk egymásnak, a szeretet jegyében. Mi nem vagyunk vallásosak, természetesen a gyerekek tudják, hogy miért épp aznap van karácsony, de nem keverjük bele Jézust az ajándékozásba. Egyébként a mélyen hívő rokonainknál sem Jézus ("pláne nem Jézuska" - idézet tőlük) hozza az ajándékot...

Szerintünk nem attól lesz meghitt egy ünnep, hogy olyan dolgokkal traktáljuk a gyerekeket, amiben mi magunk sem hiszünk. Ne egy "vadidegennek" legyen hálás az ajándékért, hanem anyának és apának (meg akitől kapja). Vannak olyan ajándékok, amiket közösen készítünk pl. a nagyszülőknek. Elég érdekes lenne úgy odaadni a mamának, hogy a Jézuska hozta, miközben a gyerek csinálta. Arra próbáljuk nevelni őket, hogy adni nagyobb öröm legyen, mint kapni. Nincs annál csodálatosabb, mikor a gyerek örül annak, hogy a mama örül az ő ajándékának.

És, hogy mitől meghitt?

Aznap közösen csinálunk (majdnem) mindent, énekelgetünk, ebéd után elmennek a gyerekek aludni, addig mi feldíszítjük a fát - idén ezt lehet, hogy már közösen csináljuk délelőtt. Délután szépen felöltözünk, odarakjuk a fa alá a csomagokat, fényképeket csinálunk, ez egyébként nálunk az üdvözlőkártya a többieknek, karácsonyi dalokat énekelünk, odaadjuk egymásnak az ajándékokat és játszunk kifulladásig.

A fát az én apummal szoktam venni közösen. Nekik és nekünk. Ilyen egyből tudod, hogy ő az igazi fa alapon :)

Díszíteni együtt fogjuk (bár még csak egy éves)kora délután. Aztán séta, majd jön a Jézuska, aki apával rakja be a fa alá az ajándékokat. Addig a konyhában feszült várakozás..majd megszólal a Csendes éj és a kiscsengő..na akkor be lehet menni. Nálunk csak gyertya van a fán meg csillagszóró. Ez az egész így volt nekem kicsiként is és így szeretném átadni is :)

A karácsonyfáról tudják, hogy a párom veszi és 24-én délután együtt díszítjük fel, amíg a kicsi alszik.

Ugyan jó emlékeim vannak arról, hogy az én gyerekkoromban a szüleim díszítették és nekünk csak a kész karácsonyfát volt szabad megnézni, de úgy gondolom, hogy a díszítés is egy nagyon meghitt dolog tud lenni, aminek örülök, ha a gyerekeim is a részévé válnak. Másfelől pedig már így is annyi mindent kell előlük "titkolni", meg trükközni, hogy ezt már végképp nem akartam (díszek tárolása, fa tárolása, aztán meg maradjak egyedül díszíteni, miután egész délelőtt főztem és takarítottam, köszi de nem!)

Szóval így alakult és ez sokkal jobban megfelel így nekünk.

Viszont, amivel bajban vagyok már 3-4 éve, hogy ki hozza az ajándékokat. Ugyanis nem vagyunk vallásosak, így furcsa számomra a "Jézuskázás". Amúgy is elég gáznak tartom, mert még ha Kis Jézusnak hívnák, az oké, de a Jézuska olyan bután hangzik... Viszont sajnos mindenhol azt mondják, hogy ő hozza az ajándékot (a rokonságban és az oviban is), így most ha én mást mondok, akkor szegényt teljesen összezavarom.

Vagy van valami ötletetek? :)

10:07-es vagyok

miért lettem lepontozva?

van egy 3,5 éves egy 2 éves és egy 8 hónapos gyerekem. Nekik még a Jézuska hozza a fát alvásidőben és az ajándékot is. Hogy miért?

A fát azért, mert velük rémálom lenne együtt díszíteni még. Majd ha nagyobbak lesznek beszállhatnak.

Az ajándékokat azért, mert olyan jó hinni valakiben, aki tudja mi az álmunk és teljesíti azt. Miért venném el ezt a pozitív gondolkodást a gyerekeimtől? Hiszek amúgy istenben, de a Jézuska ténye nem vallási kérdés szerintem. A nagyobb gyerekeim már várják a Jézuskát, hiszen ajándékot fog hozni a jó gyerekeknek. Mi azért áhítozunk a karácsony után, mert akkor végre egy picit együtt lehetünk mindannyian. Hogy mitől meghitt? Gondolj bele, egész évben gürizel, hogy mindenetek meglegyen. Négy év alatt három szülést és szoptatást vittem véghez. És szenteste nézem a három gyerekemet, a férjemet és gyönyörködöm bennük. Már három éve sírok a fa alatt. Régi szokás...

Nálunk a fát vesszük és együtt díszítünk és igen ez néha egy rémálom! De lelkesek és eddig, még csak egyszer dőlt el a fa, és akkor is csak pár dísz tört el, a béke és a gyerekek testi épsége megmaradt. A fiaim egyébként, most 10 és 4 évesek a kislányom 3 hónapos.

A "Jézuskázás"-t megtartottuk, mert falun a többi gyerekhez is illik alkalmazkodni, de a nagyfiam például már tudja, hogy mi vesszük az ajándékot, de érti azt is, hogy miért fontos a kicsinek a Jézuska-stori.

Azt nem állítom, hogy nem esünk egymásnak, mégis valahogy meghitt az ünnep és a 4 éves is kimondja a saját szavaival, hogy neki az a fontos, hogy együtt vagyunk.

És mivel általában dolgozunk még 23-án, néha 24-én is, ezért nálunk 25-én reggelre érkezik az ajándék, így a fának, a fényeknek és a csillagszórónak még zavartalanul örülnek előző este.

Gyerekkoromban a nagyszüleim délelőtt felállították a fát ott ebédeltünk és délután ott bontogattam. Észre se vettem, hogy anyuék elmentek, majd mire hazaértem otthon is volt fa meg ajándékok.

Amikor nagyobb lettem (iskolás) apuval fát díszítettünk, anyu főzött, majd hozzánk jöttek a nagyiék, én zenét tettem fel és csengettem a csengővel, majd rövid egyszemélyes műsort adtam és kiosztottam a fa alól az ajándékokat.

Nálunk az angyalok hozzák, én hiszek és nem szeretném ezt a témát Jézuskás szintre degradálni, de légyszi senki ne vegye támadásnak, szerintem mindenkinek úgy jó, ahogy ő jónak látja. A hangulatot természetesen az együttes készülődés, az izgalom meg a hagyományos rutinok alakítják ki, amik minden családnál mások, de az biztos, hogy legjobb dolog látni a kisgyerek arcát, mikor meglátja a fát. Tavaly sikerült a díszítést alvásidőben megoldani, idén is ezen leszünk.

Úgy érzem, ezzel az angyalos dologgal nem hazudok, nem kell később beismerő vallomást tennem a szürke valóságról, hiszen valahol mi vagyunk egymásnak az angyalok, akik vigyázunk egymásra és szeretjük egymást. Azt a kis extrát nem akarom magtagadni a lislányomtól, hogy levelet írhat, lerajzolhatja, mit szeretne, hogy Mikuláskor képeket zézegetünk repülő rénszarvasszánról (na jó ezzel már nem fogom megúszni a beismerő vallomást) :o) Olyan ronda illúzióromboló materialista világban nevelkedtem, nem akarom, hogy a lányom földhözragadt legyen.