Ti elfogadhatónak tartjátok, ha hiperaktív gyerekekkel kell a sajátotoknak együtt járnia óvodába, iskolába?

Mi az hogy az ilyen gyerekek szüleiről??

Az elején elmondom az én gyerekem nem hiperaktív.

Szerintem az ilyen emberekkel van a probléma mint Te.Hova kéne tenni szerinted őket??

A te gyereked aki szerinted ugyebár a normális, az átlag nem járhat "ilyen gyerekekkel" egy iskolába?

Az az igazság hogy vitát ott kezdeném hogy ki is a normális gyerek?Mi az átlag?Ugyanolyan gyerek mint a tiéd , vagy még az is lehet hogy több...

áá inkább nem írok többet

Vettem egy mély levegőt, mielőtt írni kezdtem...

Tudod te, hogy mi a hiperaktivitás? Tudod, milyen hiperaktív gyereket nevelni? Tudod mitől lesz egy gyerek ilyen? Tudod milyen lehetőségek vannak a taníttatására? Tudod milyen kitaszítottnak látni a gyerekedet, és lassan magad is azzá válni?

Azt hiszem fogalmad sincs! Ha mondjuk egy cukorbeteg kisgyerek jár az iskolába a tiéddel együtt, és külön figyelmet igényel, hiszen van, hogy ennie, van, hogy mozognia kell egy kicsit, azt gondolom, elfogadod, hiszen nem tehet róla szegény, hogy beteg.

Hát a hiper gyerek ugyanígy nem tehet róla, ahogyan a szülője sem. Nekik minden, de minden nehezebb otthon is, az oviban, az iskolában is. Szenved a gyerek, mert nem akar rossz lenni, de nem tud uralkodni magán. És szenved a szülő, mert nem tud segíteni a gyerekén, nem tudja megakadályozni, hogy bántsák, megbántsák.

Holott néha olyan kevés is elég lenne. Mert aki megtanulja kezelni a hiper gyerek reakcióit, olyan szeretetet kap érte cserébe, amire a "normális" gyerekek talán nem is képesek.

Én azt olvastam, hogy 6 éves korig nem mondják ki, hogy a gyerek hiperaktív.

Egyébként mi legyen a véleményem? És mondjuk egy Down-kóros, vagy autista gyermek szüleiről milyen véleménnyel legyek? Sajnálom őket, hogy baj van a gyerekükkel, ennyi.

Kisfiam 3 éves, van a csoportjában egy 5 éves hiperaktív kislány. Cseppet sem bánom, mert legalább megtanulja hogy ez is az élet része. Nem mindenki olyan mint Ő, nem mindenki úgy reagál, ahogy Ő. Ez is a szocializálódás egyik része. Remélem, hogy a későbbiekben sem fog másként tekinteni azon társaira, akik valamiért/bármiért eltérnek a többiektől.

Mi a véleményem a szüleiről?! Iszonyat nehéz lehet nekik, és örülök, hogy nem vagyok a helyükben.

komolyan lepontoztatok azért mert úgy gondolom az igazi probléma az ha halálos kórral küzd a gyerekünk?

tudom milyen egy auista gyerek köszönöm nem kell bemutatni!