El vagyok keseredve gyermekem viselkedése miatt? Mit tegyek?

Lassan már sehova nem tudok elmenni vele, mert mindenhol hisztizik, akaratoskodik, szégyenbe hoz:( Ezeken még túl is tenném magamat, de 30 hetes terhes vagyok a kistesóval, így mindennapjainkat teljesen megnehezíti 22 hónapos lányom.

A mai nap tette be nálam a kaput.Nagymamához indultunk, busszal.Vártuk a buszt, a lányom nem volt hajlandó megállni mellettem, folyton a buszok elé futkosott ki.Rászóltam, hogy ne csinálja, mert nagyon veszélyes, elütheti egy busz.Erre hanyatt vágta magát(jó nagy tömeg volt, mindenki minket nézett), és hisztizett a földön fetrengve.Nem akartam hogy felfázzon, próbáltam ölbe venni, vagy talpra állítani, de nem engedte, mindig elfeküdt.Közöltem, ilyen viselkedéssel nem megyünk sehova, nem szálltam fel vele a buszra, integettünk csak neki....Hazafele indultunk,negyed óra az út, de nem volt hajlandó jönni, mindig lefeküdt a járdára és ordított, hogy a mamához akar menni.Felkaptam, erőszakkal kellett ölben hazahozni,hogy közben rúg-kapálózott.

Gyomoridegem van amióta hazaértünk, és a hasam iszonyatosan fáj, szúr, mintha le akarna szakadni:(

Ezt nagyon gyakran eljátsza, akár boltban vagyunk, akár máshol, hihetelen a viselkedése.Küzdelem minden napunk,küzdeni kell hogy elaludjon, hogy hazamenjünk a játszótérről, hogy rendesen egyen, hogy bepelenkázzam annélkül hogy rugdosódna... fogalmam sincs, hogy meddig fog ez még tartani, de kezdek megőrülni, úgy érzem nem bírom sokáig idegileg,és féltem a kistestvért is a pocakban, nem szeretném, hogy valami gond legyen.Kérlek adjatok tanácsot, hogy mit tehetnék, vagy kihez fordulhatnék, kitől kérhetnék tanácsot nevelésügyileg.Abban a tudatban vagyok, hogy jól nevelem, de ezek szerint mégsem:(Köszönöm!