Hetek óta mindenkitől akit ritkán lát vagy nem ismer sírva fakad a lányom és bújik hozzám. Mi lehet a baj? Kinövi? Tegyek/tehetek valamit ellene?

Nálunk ugyanez. 8 hónapos korában nem csinálta most annál jobban. Fogadd el hogy ő most fél, magyarázd el hogy nem bánt az a valaki és szereti őt, vagy aranyosnak találta őt vagy ami az igazság és hagyd annyiban a témát. persze ha ő akar róla beszélni beszéljetek, de nem kell túlzásba vinni. majd elhagyja.

Mi is megyünk az utcán, kint ültek a diákok a padon és mondja, hogy: "Anya vegyél fel, mert félek a fiúktól" vagy éppen mitől. régen soha nem kellet felvenni, olyan távokat legyalogolt hogy csak lestem.

Úgyhogy felveszem és kész és elmondom neki hogy ők most suliban voltak és most szünet van, vagy végeztek mennek haza és most kicsit beszélgetnek, pihennek aztán mennek haza tanulni stb. Történetet körítek mellé, így sok új dolgot hall és sok új szót, történést.

Vagy van hogy nem akar tovább jönni az úton, na akkor is felveszem ha kéri, vagy próbálom első körben elterelni a figyelmét hogy nézd a másik oldalon a babakocsiban van egy baba, milyen kicsi, sétál az anyukájával, vagy éppen amit tudom hogy érdekli és pont van olyan az utcán próbálom azzal elterelni a figyelmét. Nagyon nehéz és alig bírom el, úgyhogy így nyerek egy kis időt! :)

De amúgy én mindig magyarázok és magyarázok neki. Így van hogy már el-el hagyja, de még előjön néha. Néha azt mondja az udvaron és szalad be mint aki szellemet látott, hogy anya félek a madártól. meg nem bírnám állítani. De elmondom neki hogy a madár olyan pici és szépen énekel, és hogy inkább ő fél tőlünk meg mi olyan nagyok vagyunk neki és elfogadja. De van amikor újra kezdi ezt vagy mást, van hogy meg akármi van észre sem veszi.

Úgyhogy türelem, elfogadás, magyarázás és idő és elhagyja4

Kitartás!