Help, görcsben a gyomrom az idegtől. Nagymama elvitte a gyereket. Na de hogyan? Anya-gondok, beleőrülök!?

Ahogy belépett a lakásba, egyből sírva bújt a kicsi hozzám.

Egy kezemen meg tudom számolni hányszor ölelt eddig így a fiam. Teljesen kifordult, "anya is jön?" és úgy nézett rám.

Rettegek, mert fél a gyermekem a nagyanyjától(anyám:S), nem tudom mit csináljak, azon agyalok, hogy visszerendelem a gyerekem.

Azóta, hogy elviszi magával, a kicsi kivetkőzött magából. Nem egy sétagalopp a fiam alapból(kis házisárkány:)) de amit az utóbbi időben művel. És az anyám szavait hallom vissza a 28hónapos gyerek szájából.

Visszaigazoltatják, hogy szereti e a szüleit, a testvérét, hogy vele nem foglalkoznak... Közben délutánonként bepisil azóta, ami nem baj, de mellé úgy sír, komolyan mintha megtépnék vagy én nem is tudom. Alig lehet megnyugtatni. Pedig a kezdeti időkben még jött segíteni mosni a pisis ágyat, elmondta, hogy majd bilibe pisil, most:( Nem eszik, verekszik, csapkod, "nyámnyila lett": én ezt nem tudom(levenni a sapkát, felvenni a papucsot), nem akarom félek stb.

És még velem megy a veszekedés, ha nem engedem el a gyereket hozzá(most a hosszúhétvégére nem engedtem el, és duzzog, hogy az ő királyfia szenvedett biztos), kb mintha nem is az anyja lennék. Van valami eszköz, hogy jó messzire elkerülje a gyerekem? Mert rajtam átgyalogol, sajnos. Bármit mondok teszek azt kiforgatja, ellenem irányítja:(

Férjemet kell ráuszítani, hogy hagyjon minket békén? Vagy ti mit tennétek?(2évig felénk se bagózott, és tök nyugi volt az életünk, azóta, hogy "visszatért" mérgezi az életünk)

És a legjobb, hogy jövő héttől a lányom is vinni akarja(9hónapos anyatejes cicin alvó szep.szorongó csecsemőt péntek-szombat-vasárnapra) és nem tetszik neki a hozzáállásom, hogy nem adom oda, szerintem nincs itt az ideje.