Csak én érzem úgy néha, hogy nem szeret a kisfiam?

Nálunk apával ilyen vegyes a viszonya, illetve szerintem őt is nagyon szereti, de időnként csak engem akar, és őt ellöki. Még nem beszél, nem tudom, mit gondol.

Én nagyjából ezt természetesnek találom, mert hát én vagyok vele egész nap, ő csak esténként tud vele lenni, meló után. Szerintem nálunk ez az oka. Nálatok nem tudom.

Az én fiam azt nem mondja, hogy nem szeret, de valójában van úgy, hogy pont így viselkedik, mint a tiéd. Főleg, ha a mama képbe kerül. Viszonylag ritkán találkoznak, de akkor velem majdnem szóba sem áll. Nagyon rosszul tud esni. Kiküld a szobából, azt mondja, menjek inkább el dolgozni.

Egyébként biztos szeret, tudom. Csak akkor tényleg megbántódom én is.

Egyébként most az apukájával van itthon, mert beteg, apa pedig délutános műszakban dolgozik a héten, így nem kellett senkinek táppénzre jönni vele, hál'istennek. Szóval ma, mikor hazaértem, azt látom, hogy ülnek az asztalnál, ebédelnek, és ott van a fényképem, mert "Anya, olyan hiányoztál!" - így mondja, hogy nagyon hiányoztál:) Majdnem elolvadtam:)

Le kell tisztáznunk magunkban, hogy szeretnek minket, csak nem tudnak még úgy kommunikálni, hogy ne bántsanak meg minket:)