Sikerül elnyomni ezt az érzést?

Mintha csak én írtam volna :)

Kényelmesen vagyunk pont, nem éhezünk, de azért nem is vagyunk nagyon eleresztve, érzemileg mindketten készek vagyunk egy 3. babára, de sajnos úgy tűnik mégsem lesz.

Sok a gond ezzel a kettő kisördöggel is, minőségi időtöltésnek így is gyakran a határán vagyunk, unom a kajakiköpködést, a finnyáskodást, hogy mindenért könyörögni kell. Hamar elveszítem a türelmem és igen- bár rettenetesen hangzik - nagyon sokszor a hátam közepére kívánom, hogy velük játszam.

Iszonyatosan vágyom a terhességre, a babázásra, az újszülött kis törékenységére, köldökcsonkra, nyakigfosra, mindenre, nem beszélve a szoptatásról.

Egyszerűen beledilizek, beleőrülök abba a gondolatba, hogy ezeket nem élhetem át többé :((((((

Mentségemre legyen mondva, az én kisebbikem még csak 13 hónapos, a szoptatást is csak nemrég hagytam abba, így még a hormonok sem ürültek.

Remélem ez változni fog, mert azt hiszem pszichológus lesz végül belőle.

Én nagyon sokáig így voltam, itt is tettem fel kérdést ezügyben, mert már kezdtem begolyózni, hogy többször nem élhetem át aa terhességet, szülést és a pici babázást. Aztán telt múlt az idő, a kisebbik nőtt...és amikor már nála is elkezdődött a hisztis, dacos korszak, a baba utáni vágyam valahogy eltűnt, megszűnt.

Most 22 hónapos a kisebbik, de valahogy nem vágyok még egy babára, hozzáteszem, jelen pillanatban. Merthát pár év múlva ki tudja, milyen lesz a hozzáállásom:)

De most tuti nem!

És sosem hittem volna, hogy ezt sikerül megélnem. Mondom, én már szinte begolyóztam, hogy nem lesz több baba. Picit depis lettem emiatt, sokat fogytam, nagyon megviselt. Aztán mégis szinte egyik napról a másikra eltűnt a baba utáni vágyam.

Én is olyan vagyok, mint te. Ha leszáll a lila köd... na, ebbe a környezetbe most még a 2 gyerek is sok, nemhogy még egy pici baba...

..én lennék az, aki bevállalta, mert annyira akarta/akarja..

Még nem tudom, hogy lesz idővel, energiával, türelemmel, de valahogy majd csak megoldódnak a dolgok.

Ami biztos, hogy néha már most szomorkodom azon, hogy BIZTOSAN ez az utolsó terhességem (a korom miatt, a császárok miatt), az utolsó babaillat, az utolsó szoptatás.

Szóval, kedves kérdező!

Ennek az érzésnek nincs vége. Ha bevállalod a harmadikat, pár év/hónap múlva újra hiányozni fog a terhesség, a szülés, a környezet figyelme.. :-)

Egyszerűen, mert terhesnek lenni jó! Mégsem szülünk a végtelenségig.

Gondolj erre, hátha segít! :-)