Sikerül elnyomni ezt az érzést?

Én is így vagyok, nekem 3 kicsi gyerekem van (3 éves lány, 14 hós ikerfiúk). Mi 3at szerettünk volna, és nagyon sajnálom hogy egy terhességgel meglett, mert nagyon szerettem pocis lenni. Bár az ikrekkel 30. hét után már nem annyira, de az egyes terhességemet nagyon végig. És kacérkodom a negyedik babával, de tervszerűen csak ha már a fiúk ovisok lesznek. 30 éves vagyok, ha lesz negyedik, 35 éves korom előtt szeretném, így eléggé behatárolom a lehetséges időt, majd meglátjuk.

Nekem is van hogy leszáll a lila köd, ráadásul a lányom is itthon van, nem ovis, bár legtöbbször segít inkább, mint hátráltat.

Nem tudom hogy lehet ezt elnyomni, én nem is akarom, ha látok egy kismamát, jajj..... Úgy irigylem!

Kettő bőven elég, én sem akarnék harmadikat..Egyszerűen nem és kész, sosem értettem miért akar valaki 3-4 gyereket.

lehet azt mondani, hogy ahol elfér kettő ott bla-bla, de basszus a 2 gyerek látom, hogy egyszerűen sokba kerülnek, főleg, hogy nagy is korkülönbslg köztük.

pesrtze lehet tengödve, elég csak a szeretet mögé bújva élni(vegetálni9 de én ez nem akarnám.

Mi is 3-an vagyubnk testvérek, de ez valahogy a sosem hatott rám

Én is épp most tartok itt. SZeretnék, szeretnék, de a realitás az, hogy jobb ha nem lesz. Nekem is a türelmem kettőt éppen elbír, és végre kicsit könyebb már a kettővel, valahol akarnék még akár többet is, de ami fáradtsággal jár stb. azt nem mindig kívánom még. Belegodolok a két nagyobbiktól mennyi időt kellene elhanyagolja a kicsi érdekében, valahol ezt az önkínzást amit tennék sem kívánom. Nálunk az is közrejátszik, hogy külföldön lakunk, igen nyomós összeg lenne, ha eggyel, vagy többel többünknek kellene hazajárni, mert nekem az fontos, hogy a gyerekek tudják, érezzék, hova valók vagyunk, magyarok vagyunk, és látogatni a szeretteinket.

Szóval próbálok a nehézségekre gondolni amikkel járna, az kicsit segít. Bármennyire a szívem akarná is.

Ez az egyetlen amit szeretném másképp lenne életemben, hogy képes legyek több gyerek válalására mindenféleképpen. El kell fogadjam nekem ennyivel be kell érjem és így most mindenkinek jó.

Lányok, jövök optimista példáak :)

Mi a férjemmel eredetileg 3 gyerekre vágytunk. Aztán mire megérkezett a második lányunk, egyre valószínűtlenebbnek tűnt a 3. baba. Legfőképp az anyagiak miatt, de voltak lelki tényezők is. Pl. babona, ugyanis az első terhességem alattaz édesapám, a második alatt a nagymamám halt meg. Váratlanul, előjelek nélkül, gyors betegséggel. Úgy érzem, hogy egy újabb babával megint azt kockáztatnám, hogy valakim elmegy, és ez a gondolat megbénít. Ennek ellenére sokat szomorkodtam amiatt,hogy valószínűleg nem lesz 3. baba. Aztán ahogy nőtt a második, egyre több energiát vett ki belőlem, egyre kevésbé vágytam a harmadikra. Úgy érzem, hogy a saját energiáimból most nem tudnék még egy gyermeket nevelni,csak azon az áron, hogy a nagyobbaktól vonnék el időt, figyelmet. Ezt pedig semmiképp nem akarom. Jelenleg 2 éves a kisebbik, a nagy 5, én készülök visszamenni dolgozni, és pár hónapja egyre kevésbé fáj a gondolat, hogy két gyereke anyuka maradok. Mondjuk úgy, hogy 90%-ban már feldolgoztam, elfogadtam, és már örülni tudok ennek a felállásnak. Úgy értem, hogy lassan inkább előnynek látom a kétgyeremkes létemet, mint a háromgyerekeset.

Bár még nem végleges a döntés, mivel férjemmel kerek perec nem mondtuk ki, hogy nem lesz 3. gyerek, de magunkban már szerintem mindketten tudjuk. Csak hát azért ezt nehéz szavakba önteni.