Másnak is ennyire nehéz elengedni a gyerekét?

Én nagyon örültem, hogy mehet oviba, mert már elegem volt az itthonlétből. Itthon mindig azt hallotta, hogy milyen jó l esz majd az ovi, és ő is nagyon várta már. Semmi probléma nem volt, szereti nagyon, egyszer sem sírt, hogy ne hagyjam ott. Szerintem ne görcsölj ennyire, mert azt megérzi a gyerek, és akkor nem fog örömmel menni oviba.

A kajától ne félj, ott a közösségben sokkal jobban esznek, állítólag a lányom is mindent megeszik, pedig itthon válogat. De tuti úgy is van, mert ha hazajövünk sosem éhes. Ha sír, akkor meg megvigasztalja az óvó néni, a dadus, azért vannak ott.

Nekem is nagyon nehéz volt!! Tiszta ideg voltam már a megelőző hetekben! Amúgy is nagyon parázós vagyok, túl aggódok mindent álltalában! Az első ovis napon pedig otthon bőgtem, hogy mi lehet vele, biztos ott sírdogál és elhagyatottnak érzi magát...stb. De ezt csak én képzeltem így (visszagondolva az én első ovis élményeimre), a kisfiammal semmi gond nem volt, nagyon pozitív élményekkel jött haza és azóta is szeret oviba járni!

Fel a fejjel, ez egy életszakasz vége amit le kell zárni, most kezdődik egy új!!

Megértelek, én is nagyon izgulok (dec-ben kezdi az ovit).

Ő is elég érzékeny, el lehet könnyen nyomni. Viszont nagyon barátkozós, remélem hamar lesznek kis barátai (a játszótérről van egy csomó).

A kaja miatt én pont nem aggódok, mert szerintem ott jobban bele fog jönni, mint hogy én itthon szenvedek vele.

Nagyon fog hiányozni nekem, hogy nem lesz itthon :(