Miért nem jó, ha egy 2 évesnek minden nap rácsapnak a fenekére valamiért?

[link]

[link]

Mert nem érnek el vele semmi pozítívat. Az ütés mindegy hogy milyen az csak is a magunk iránt érzett düh, hogy képtelen voltam a gyereket megnevelni. Vagy is a gyereket büntetjük azért mert mi hülék vagyunk.

Ha viszont ez a fenékre csapás minden nap megtörténik a gyermek egy idö után természetesnek veszi és követelni fogja, úgy viselkedik hogy legyen fenékre csapás, mert neki ez jelenti a megoldás egy egy rossz dologra. így felnött korában maga is így fogja nevelni párját, vagy is ütni fog.

Szia!

Én laikusként csak annyit tudok erre mondani, hogy szerintem egy idő után, szegény gyerek már azt fogja hinni, hogy egy pohár vizet nem ihat kérdezés nélkül, mert akkor kap a fenekére. Persze egy-egy alkalommal, amikor tényleg megérdemli, mert nem ért a szép szóból akkor hasznos tud lenni, de nem minden nap. Első mindig az legyen, hogy megpróbálod neki elmagyarázni, hogy ez most nem volt szép, és szeretnéd, ha többet nem csinálná. Szerintem, ha a kezdetektől így neveled akkor hallgatni fog rád.

Szia

Ez teljesen egyszerű és könyv se kell hozzá :)

Csak gondolj bele te mit szolnál,éreznél ha pl a férjed minden nap valamiért ráütne a seggedre???

Az előttem szólónál a pont!!!

Ill. az egy szülő gyengesege, ha minden nap üt! Tekintélyt máshogy kell szerezni!

Én 1 éves korától "nevelem" a gyerekem, vagyis ha sokszor mondok el valamit és még mindíg rosszat csinál akkor kicsit megcibálom a kezénél fogva (pl. dobálja a tv.táviránytóját) és határozottan emelt hangon elmondom még egyszer. Nálunk ez bevállt, és talán 1x kellett a fenekére csapni a 27 hónap alatt. Ha megemelem a hangom, már tudja hogy gond van és abbahagyja. Én következetes vagyok és tisztel a gyerekem.

Nem is akartam soha veréssel elérni a célom és nem is fogom.

Az előttem szólók már mindent leírtak, én csak annyit tennék hozzá, hogy sajnos vannak olyan anyukák, akiknek citálhatsz bármilyen szakembert, meggyőződésük, hogy a kisgyereket verni KELL.

Nekem is van ilyen ismerősöm. Büszke rá, hogy ő bizony szinte minden nap megveri a 3 éves kisfiát, és egyéves kora előtt kezdte. Olyasmiért veri, hogy pl. bepisik vagy nem tud elaludni. Amikor meg nem veri, akkor bicskanyitogató stílusban szidja egész nap, volt már hozzá szerencsém.

Hozhatok neki akármilyen szakembert, ha egyszer a Biblia megírta, hogy "A vessző és a dorgálás bölcsességet ád, a szabadjára hagyott gyermek pedig szégyene az ő anyjának." Most mit lehet akkor erre mondani???? Hogy a lifenetwork megírta, hogy ne üsd? Kiröhög.

Szomorú, de sajnos van ilyen. Aztán majd ha a gyereke 20 év múlva tesz a fejére, gondolkodhat, mit rontott el.

u.i.: Én is hívő vagyok, nem a vallásosakat akartam bántani a hozzászólásommal, meggyőződésem, hogy lehet ezt normálisan is csinálni.

Ma 15:40, olvasom az írásodat, nagyon érthetően és átfogóan írtad le!

Igen, én is ismertem ilyent, meg olyant is sokat látok aki a játszin hangosan "neveli" a gyerekét és kajabál, emilyen: "ha most azonnal nem hagyod abba, megyünk haza". (ráadásul normál bőrszínű anyuka). Itt nem a nevelésen van a hangsúly, hanem a hangerőn. A kiabálás , ordítozás is egyfajta agresszió a gyermekkel szemben.

ma 13:34 vagyok.

Azt nem írtam, hogy nekem még nincs gyerekem, de mindenképp el szeretném kerülni, hogy a fenekére kelljen ütni. Szerintem, ha következetesek vagyunk, akkor a gyerek fog hallgatni ránk. pl. ha a játszótéren csinál valami olyant amit nem szabad, és mondom neki, hogy még egy ilyen és indulunk haza, akkor az tényleg úgy lesz. Illetve otthon is, ha majd olyant csinál inkább beküldöm majd a szobájába, hogy gondolkozzon el, és ha lenyugodott jöjjön ki. Persze nem zárom rá az ajtót, illetve ránézek majd időnként, de meg kell majd tanulnia, hogy ha én, vagy az apja, vagy bármelyik másik felnőtt akire rá van bízva azt mondja, hogy ezt és ezt nem szabad akkor azt valóban nem szabad. De azért eszembe se jutna leszidni, mert bepisil, főleg, ha akkor van leszoktatva a pelusról. Azt persze mondanám neki, hogy nincs semmi baj, de legközelebb szóljon.