Ha idegesek vagy feszültek vagytok, esetleg szorongtok valamiért bevonjátok-e gyerekeket problémáitokba az ő szintjükön?

A körülményektől függ. Ha valamiért idegesebb vagyok,akkor okosabb megmondani a gyerekeknek,hogy most fáradt vagyok, felbosszantottak a munkahelyemen,mint rajtuk tölteni ki a rosszkedvemet. A gyerek úgy is észreveszi,ha valami nincsen rendben a szülővel! Természetesen a koruknak megfelelően.

Az anyagiakat pedig mindig megosztottam velük. Sokszor gmentünk vásárolni együtt. Ilyenkor megbeszéltük,hogy miért veszek meg valamit,mást pedig miért nem. Így tanulja meg,hogy a pénzt bekell osztani és később sem lesz követelőző.

Volt olyan eset,hogy nagyon akart valamit,amire nem volt pénzem. Leültem vele és kiszámoltuk,hogy az általa kért cucc mennyibe kerül,azon a pénzen pl. mennyi kenyeret tudok venni. Választhatott: megkapja a kért cuccot,de amíg az ára "le nem jár" nem eszik kenyeret. Mindig a kenyér mellett döntött,hisztizés nélkül.

Hát persze,hogy megbeszéljük vele az ő szintjén!

Apa fáradt,azért volt mérgesebb az átlagnál,tudod sokat dolgozik értünk,de azt is tudod,hogy szeret.

Vagy ez vica-verza Apától,hogy Anya mindenről gondoskodik itthon,hogy minden rendben legyen,ha kér valamit akkor teljesítsétek,hogy jókedvűbb legyen.

Ezzel sztem semmi baj...

És bizony a pénzről is kell egy kis fogalmának lennie,hogy viszonyítási alapja legyen,se ne gondolja,hogy mi mindent megvehetünk,se azt ne gondolja,hogy szegények vagyunk.(az utóbbira már volt példa)

Ha valamit szeretne megvenni,én ahhoz viszonyítok neki,hogy Apa hány órát dolgozik érte.

Ez attól is függ, hogy hány éves a gyerek. De valószínűleg nem, csak annyit mondanék, hogy most anya egy kicsit ideges, dühös... de nem rád, valami bánt, de mindjárt rendbe jövök. Oké?

De Vele úgyanúgy beszélnék, foglalkoznék.