Ovis gyerekek anyukáihoz lennének kérdéseim?

5 éves a nagy lányom, 23 hónapos a kicsi fiam.

1. Nem féltem, mert mindig is odáig volt a gyerekekért, tudtam, hogy könnyen barátkozik, és nem lesz gond. Így is lett, már rögtön az első hetekben barátságot kötött egy kislánnyal, akivel azóta is nagyon jó barátnők (2 éve), de rajta kívül is van vagy 4-5 gyerek, akikkel jó barátságban van.

2. Mivel én is óvónő vagyok (voltam Gyes előtt), ismerem a város összes oviját, tudtam, hogy a legjobb helyre kerül. Nem kellett még csalódnom.

3. Nem érzem, hogy rámszakad a szabadidő....sót, bizonyos szempontból bonyolultabb, körülményesebb minden. Ha a férjem reggel nem tudja elvinni a nagyot az oviba, akkor cihelőzködünk mindannyian, öltöztetni, reggeliztetni mindkét gyereket, és időben elindulni, hogy fél 9-re legkésőbb beérjünk. Ráadásul gyalog (kicsit bicikliben vagy babakocsiban tolva), ehhez legkésőbb 8-kor el kell indulni. Hazafelé jövet beiktatok egy bevásárlást, kis játszóterezést, ez mondjuk jó, mert ilyenkor csak a kicsire kell figyelni. Aztán itthon főzés, ebéd, altatás...és ha szerencsém van, a kicsi felkel 3-ra, amikor indulunk a nagyért az oviba. Ha nincs, akkor fel kell költenem, vagy el sem alszik addig, és akkor nyűgös....

Sőt, ha a nagy itthon van, akkor a házimunka is eredményesebb, mert lefoglalja a kicsit, játszanak együtt. Időnként veszekszenek is persze, de egyébként jól eljátszogatnak egymással, vagy egymás mellett.

Nekünk a barátkozással nem volt gond, mivel a kis barátnőjével kezdtek együtt az oviba, de azóta már sok új barátot is szerzett magának.

Az ovi választás megint nem volt gond mert ugyanabba a csoportba került ahova az unokatesója is járt és tudtam,hogy jó helyre kerül.

Ami a szabadidőt illeti,a házimnunkát ugyanúgy meg kell csinálni, és a kis tesó folyton a nyomomba jár, és ha például ha konyhában vagyok szétpakolja a konyhaszekrényt, de ha otthon van a nagytesó akkor jól eljátszanak és lefoglalják egymást mikor én a dolgom csinálom.Mondjuk a déli alvásnál könnyebb a dolgom ha csak a kicsi van otthon, mert akkor hipp-hopp elalszik, de ha mind a ketten otthon vannak csak viháncolnak a szobában nagyon nehzen alszanak el.

4 és 1 éves gyerekeim vannak.

1: nem féltem egyáltalán, hogy nem talál magának barátot, mondjuk én könnyű helyzetben voltam, mert már volt egy kis barátnője az oviból. Sok gyerek kezd év közben és a gyerekek ebben az életkorban még nagyon barátkozóak. Nálunk a verekedős kislánnyal is játszik valaki (az én lányom :))

2:ezen sokat gondolkoztam. Mielőtt elkezdte volna az ovit meg hánytam vetettem a dolgokat. Amikor elkezdte úgy éreztem, hogy nem választottam jól, mert kicsit furcsák az óvónők. Aztán rájöttem, hogy csak a helyzet új nekem ezért mindenben hibát kerestem. Miután ezzel leálltam rájöttem, hogy szuper az ovi (főleg, hogy a lányom is imádja)

3: egyáltalán nincs több szabadidőm, az első hozzászóló már nagyon jól megfogalmazta miért. Ha itthon van a nagy sokkal könnyebb, játszik a tesóval és nem kell időre kimozdulnunk 2X is, hanem csak akkor amikor kedvünk van. Betegséget igen sokat hazahoz, mi (a felnőttek) is állandóan betegek vagyunk amióta közösségbe jár a nagy. Minden nyavalyát elkapunk. A kicsi tavaly sokat betegeskedett, idén remélem már jobb lesz. Viszont mindig azzal nyugtatom magam, hogy mire ő kerül be az oviba sokkal fejlettebb lesz az immunrendszere, mint annak aki akkor szembesül először a közösségbe megjelenő bacikkal/vírusokkal.

(nyugi hidd el minden rendben lesz :) én nagyon be voltam tojva, mert alapvetően utálom a változásokat, de belerázódtam pár hónap alatt)

2hét múlva lesz a nagy 3éves a kicsi 16hónapos.A nagyobbik most kezdte az ovit.

Ezt az egyet néztem meg,nálam szempont volt,hogy helyben legyen,ne kelljen 2 kicsivel buszozni,autózni.A tapasztaltam már jót és kevésbé jót-de ez van.Így mindenki tapasztalatot szerez.

A fiam nem az a nagyon barátkozós,de a szomszéd kisfiú is oda jár,és együtt gombolyítanak.Bár párszor már előfordult,hogy bántották,de az is hogy ő bántott.

Annyival lett több szabadidőm,hogy ilyenkor amikor a kicsi alszik,tudok tanulni kicsit.Meg egy gyerek mellett délelőtt könnyebb a főzés/takarítás.

Szia! Előrebocsátom, hogy én (is? :) aggódós típus vagyok. Azonban attól nem féltem, hogy nem talál barátot a fiam az oviban. Szerintem te se aggódj ezen, mert bár év közben kezd, tapasztalaton szerint a kicsik még nem haverkodnak olyan haj, de össze fél év alatt, sőt, ezek a „barátságok” nagyon gyakran változnak, szóval nem olyan ez, mintha egy iskolás, X. osztályos összeszokott csapatba kerülne.

A 2. kérdésedre már nincs egyértelmű válasz. Mi jó ovit választottunk, és minden csúcsszuper volt… amíg tavaly és idén nem cserélték le az óvónőket. Most két igen furcsa szerzet lett így, ezért a gyerekem már utálja az óvodát (ja, és nem is szóltak előre, hogy óvónőcsere lesz, szeptemberben derült ki).

Szóval nem túl optimista válaszom az, hogy lehet, hogy jól választottál, de az is lehet, hogy majd szépen elrontják valami „okos” vezetői döntéssel. De ha az óvoda vezetője jó, akkor ne aggódj!

3. Ne aggódj, hogy „túl sok” szabadidőd lesz, a kiscsoportosok elég sokat betegeskednek még. Ráadásul olyan kórságok terjengenek a gyerekközösségekben, amikből a gyerek hamar felgyógyul – felnőttnek viszont halálközeli élményt okoz. :) (Nem szemétkedni akarok, én így tapasztaltam.)