A nagyi efféle hozzáállása vajon mit okozhat a gyermekben?

Megértem a dilemmád, a nagyi elég sok olyat beszél, amivel én sem értek egyet. Vsizont egyetértek a második hozzászólóval, a gyerekek megtanulják, melyik ember milyen, mit lehet, mit nem nála. Ha te nem beszélsz ilyen butaságot neki, akkor semmi baja nem lesz. :)

(Saját példámon okulva, az én nagymamamám – bár óvónő volt – is elég fura volt a gyerekekkel, nem rajongtam érte, de nem is reccsentett meg.)

Egyébként milyen fura, hogy van ember, aki nem örül a gyerekek érdekes kérdéseinek, hanem (talán azért, mert szégyelné bevallani, hogy fogalma sincs róla?) lepattintja. :)

én rászólnék.

Pl a fiam múltkor letörte valami porcelán delfin farkát. Anyum meg kibukott. Aztán leültettem és elmagyaráztam neki, hogy egy 16 hós gyereket tökre nem érdekel hogy most letört a delfin farka, mert azt se tudja minek van a delfinnek farka:) egyszerűen a kezében maradt, ebből nem kéne patáriát csapni.

A legkönnyebb az általad leírt módokon elintézni a gyereket, nehogy egy kicsit is megerőltesse magát.

Szóval nem árt egy két dolgot a gyerekekkel kapcsolatban elmondani, mert úgy látszik már nagyon nincs képben.

Én biztos elbeszélgetnék a nagyival, persze nem magas lóról, de adott esetben, mikor elhangzik a "butaság" szó, elmondanám, hogy ez játék, nem pedig butaság. Ne tessék ilyen mondani mancikának, nem szeretném, ha azt hinné, hogy buta, vagy szégyenérzete lenne egy kis bepisiléstől, mikor sokan az ő korában még éjjel-nappal pelenkásak. És ha mi nem tudunk válaszolni egy kérdésre, az nem azt jelenti, hogy a kérdés a buta (hanem...)

Szóval lehet mérlegelgetni, hogy okoz-e kárt a kedves mama vagy sem, de mégis az lenne a legjobb, ha nem kckáztatnánk.