Mit tegyek? Bölcsis történet.
Egy történet 2 szemszögből:
Bölcsi: anyuka, a gyerek a szőnyegre kakilt, beletapicskolt, szétkente, kérem magyarázza el neki hogy ilyet nem csinálunk, beszélgessenek róla.
Gyerek: felébredtem hogy hangos zene volt, csörgött a telefon. Jött a kaki, nem tudtam kimenni a wc-be mert sötét volt (alváshoz sötétítenek). Nem szóltam hangosan (a dadusoknak) mert felébrednek a többiek. A nagy kaki kipottyant a nadrágomból (gondolom ahogy letolta a kakis gatyót), a kicsi a popsimon maradt és leszedtem a kezemmel. (valszeg ekkor léptek be a terembe a dadusok)
Mit tennétek a helyemben? Sztem a dadusok sem akartak rosszat, a látottakból megalkották a történet felnőtt verzióját. Viszont a gyerekemet nagyon megviselte a dolog, pláne mert elég nagy hűhót csaptak a "szőnyegre kakilásból".
A gyerek fantáziája végtelen, de ugyanakkor őszinte is.Ttudom, nem ez a kérdés, de én a gyereknek hinnék.
Valószínű, h nem a többieket nem akarta felébreszteni, hanem félt a sötétben, ill. félt szólni.
Dadusoknak egyszerre sok gyerekre kell odafigyelniük, nyűg ha bármelyik is bekakil/bepisil.
Lehet beszélni a gyerkőccel, de maximum arról, h máskor legyen bátrabb, és szóljon- Semmi bünti vagy rosszallás, vagy "ha ezt mégegyszer.."!
De az írásból az derül ki, hogy nem is ilyen a "természeted" .
Hát, tudod, a dadusok...Hát vagy hisznek neked, vagy nem. Meg azt különösen nem kedvelik, ha jön anyuka és elmondja az ő verzióját, amikor "a Klárika világosan látta, mi történt."
Elég baj az, h a szőnyegre kakilás miatt ekkora hacacárét csinálnak. Simán csak a gyerkőc felé annyit kellett volna, hogy "bármi baj van, szólj nyugodtan." Ennyi. Ez nem "gond" , hanem egy jelenség, ami még oviban is előfordulhat, bármelyik gyerekkel.
Egyszerűen csak egy nyugodtabb pillanatban elmesélném neki,hogy mit mondott a gyerkőc.
És hogy megbeszélted vele,hoyg legközelebb sóljon, és fog is szólni, de hogy most szegény rosszul érzi magát miatta, megviselte az eset.
Már csak amiatt is elmondanám,mert tényleg lehet,hogy ők egy pillanatkép alapján ítélkeznek, éseszükbe sem jut hoyg másképp is lehetett.
Én annyira nem értem az óvodai és bölcsődei rendszert. Addig minden világos, hogy sok gyerek van és kevés a rájuk jutó ember. De ezek az emberek erre tették az életüket. Az egy dolog, hogy a gyerek nevelése a szülő feladata, de bárhogy is nézzük a dolgokat legalább annyira a dadusoké is kellene, hogy legyen. Megtörtént a "baleset", miért az a megoldás, hogy a szülő beszélgessen el vele? A szülő este nevelje azért amit napközben tett a gyerek? persze, hogy el kell a szülőnek is beszélgetni a gyerekkel a témáról, de ott akkor kedvesen nem a dadus feladata lett volna megoldani a problémát? Nem neki kellett volna utána járnia, hogy vajon miért nem szólt a gyerek? Vajon mi történhetett? Miért kell minden problémában a szülőnek közvetíteni?
A kérdésre válaszolva én is a gyereknek hinnék. és nem azért, mert az én gyerekem szent és sérthetetlen és mindent jól csinál, soha semmiben nem hibás és anyatigrisként védeném, hanem azért mert az a dajka valószínűleg nagy ívben tesz a gyerekekre, aki ezt a problémát a szülőnek kommentálja. Így intézi el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!