Hogy haladtok a bölcsis beszoktatással?

A kislányom 2,5 éves, családi napközibe jár (nem vagyunk gazdagok, csak nincs hely a bölcsiben), hétfőtől dolgozom. Első héten végig vele voltam. Az első otthagyós nap elég ramatyul ment, be is kakilt (amúgy már rég szobatiszta), persze semmi kaját nem fogadott el, tegnap már szólt kétszer is, hogy pisilni kell, segített asztalt teríteni, egy pici levest evett is. Tegnap meg tegnapelőtt ebéd után mentem érte, ma már alvás után fogok.

Itthon teljesen rám van cuppanva, Apa se kell, senki se kell, egy percre se tűnhetek el a szeme elől. Reggelente az otthagyás egyre nagyobb horror, ma már úgy lógott rajtam, mint egy kismajom. Mikor érte megyek, szoktam kicsit hallgatózni, mielőtt becsöngetek, egyfolytában azt hallom, hogy "jön a mama jön a mama".

Mondja gyakran itthon, hogy "nem kell többet bölcsibe menni". Mindig elmesélem neki, miért kell bölcsibe járni, és hogy mindig mindig érte fogok menni, és egy kicsit szabad reggel sírdogálni, de utána már inkább játszani kell a gyerekekkel, és hogy ilyen meg olyan klassz játékok vannak a bölcsiben és finom ebédet fog kapni és ilyen olyan klassz pöttyös ágyikója lesz stb stb.

Viszont a gyerekekkel egyre jobban kijön, csak sajnos egyszerre szokik be négy gyerek (mivel most nyitott a napközi), és ha a kicsik sírnak, az enyém is elkámpicsorodik. Én meg addig itthon teszek-veszek, de mint egy holdkóros, alig várom, hogy érte mehessek, kíváncsi vagyok, mit mond majd a gondi néni, aki nagyon szimpatikus egyébként, közben meg egyfolytában a vécére rohangálok az idegességtől. És ami a legmeglepőbb, hogy én tudtam, hogy a beszoktatás sz*r lesz, ennélfogva fel is készültem rá, hogy nem lesz egy vidám dolog, és azt hittem, jobban fogom viselni. Na jó azért elvagyok, nem rinyálok, sőt nem is bőgtem eddig, de megérzem.

De tudom, egyre jobb lesz, és a kisebb közösségben jobban fogja érezni magát, mint 20 gyerekkel együtt egy vagy két nénire, és este már elmesélt dolgokat, hogy mi történt a bölcsiben (csak így nevezzük az egyszerűség kedvéért), és ilyenkor olyan jó érzés tölt el, hogy milyen okos kislányom van, és úgy érzem, minden rendben lesz.

Ti hogy bírjátok? A gyerekek hogy bírják?