Bölcsődei beszoktatás. Sírni vagy nem sírni?

Hülyeség. Örülj,hogy jól veszi az akadályt.

Egyébként gerke is és anya is sírhatz..csak anya ne a gyerek előtt.

Igen, meg azt is mondják, hogy aki kezdetben jól veszi az akadályt, annál később jön elő a nem akarok bölcsibe menni hiszti. Lehet, hogy kell pár nap, hét, mire leesik a tantusz, hogy anya most már minden nap itt fog engem hagyni. Eddig jó buli volt, de most már jó lenne megint csak anyával lenni.

Illetve van aki minden zokszó nélkül megy bölcsibe, mert nem a szülőn vezeti le a felgyülemlő feszültséget, hanem a bölcsis társain.

Szóval sok mindent mondanak. Azt azonban, hogy akkor nem ragaszkodik anyához, igazi szakember szájából még nem hallottam. Úgyhogy nyugi, te vagy a mindene, csak most élvezi az újat, ami egyelőre talán kicsit érdekesebb is, mint anyával otthon egész nap a megszokott dolgokat játszani, csinálni.

A kisfiam 6 hete kezdte a bölcsit.Eleinte nem sírt egyáltalán nagyon élvezte.A héten ma is és tegnap is nagyon sírt reggel alig lehetett lehámozni az apjáról szegénykét.Nem akart bemenni a csoportszobába.

Mondták a gondozónők még az elején,hogy azok a gyerekek aki könnyen és gyorsan beszoknak azoknál szokott ez jelentkezni,hogy 3-4 héten tudatosul a gyerekbe,hogy hoppá ez mostmár mindig így lesz.A fiamba most tudatosult sajnos.Napközbe nincs vele semmi baj nem sír egyáltalán,csak a reggeli elválás rossz apától.

Nem,ne aggódj.

A lányom is alig várta, eleve azért ment bölcsibe, mert szó szerint ki volt éhezve a gyerek társaságra, én már kevés voltam neki.

Igaz,csak heti 2 napot jár, mert én egyébként itthon vagyok vele.

Az első egy-két hónapban egyáltalán nem volt sírás, aztán pedig néha-néha van/volt. Attól függ milyen kedve van, hoyg ébredt,stb.

Őszintén mondom imád minket a szüleit, és mi is őt, és egy végtelenül kedves jószívű kislány,de nem sír, mert jó helyre megy, ahol foglalkoznak vele, törődnek vele,és nem csak vigyáznak rá mint a bölcsődék többségében.

Egyszerűen nincs ok asírni.