Bölcsődei fegyelmezés beszoktatás alatt: meddig mehet el a szülő más gyerekkel szemben?

Azt nem írtad, hogy végülis tettél-e valamit?

Én mindenképpen megbeszélném a gondozónőkkel, hogy mit láttam és milyen következtetést voltam le, mit éreztem az adott helyzetben stb. Elmondanám neki, hogy bár partner szeretnék lenni és elfogadom az iránymutatásukat, azért azt ne várják, hogy tétlenül nézem ahogy 3 NAGYOBB akár a sajátomat, akár bármelyik gyereket terrorizál. Mert ez bizony lelki terror, és szerintem ha a gondiénik látták volna akkor, akkor azonnal közbe is lépnek.

Igenis hívd fel a figyelmüket és jelezd, hogy meg tudják előzni a hasonló helyzeteket.

Szerintem is szólj a gondozóknak, bár én is rászóltam volna a gyerekekre. Nálunk egy kislány ilyen agresszív, harap, csíp, és rugodos, amikor a szemem láttára csinálta, rászóltam, hogy okos kislány nem csinál ilyen butaságot, neki se esne jól ha én jól megharapnám. Szóltam a gondozóknak, azóta jobban figyelnek a kislányra, egész héten csak egy malőr volt.

Nyugodtan szólj, mondd azt, hogy a lányod ha beelegel, akkor nem lesz hajlandó bölcsibe jönni, és ha hisztis, akkor nagyon nehéz vele bánni - így a gondozóknak is érdeke, hogy ne engedjék.

1.: a lányomat kimentem szorult helyzetéből tétovázás nélkül, 2.: azonnal szólok a gondozónak, köv. nap nagyon szemmel tartom a fiúkat, ha megismétlődik, keményebben elbeszélgetnék a gondozóval, a fiúknak hangosan mondanám, hogy "soha ne bánts mást, mert így senki nem lesz a barátod!! (direkt E/2, nem szabad őket bandaként kezelni, hanem egyénként szólni hozzájuk)" a lányomnak elmesélném, hogy a fiúk még nem tudják, hogy kell szépen játszani, és hangosan szóljon rájuk, nem szabad senkit bántani!! és szaladjon oda a gondozóhoz, ha legközelebb meglökik.

A játszótéren 3 év körüli fiú föllökte az akkor alig egy éves lányomat, aki szerencséjére csak a fenekére huppant, de nagyon meglepődött, ha más lelki alkat, akkor sírt volna, de olyan kis "nyitott csaj", mint a tiéd. Szóval nézett szegénykém nagy szemekkel, akkor érte először ilyen inzultus, én meg azt hittem fölrobbanok. Mondanom se kell a kölök anyja 30 méter messze beszélgetett vagy mi. Megfogtam a kisfiú kezét, nem hagytam elszáguldani, és mondtam neki, hogy: föllökted a pici lányt, segíts neki fölállni, és kérj tőle bocsánatot, és közben NAGYON határozottan fogtam a kisfiú kezét! Akkorra anyuka is odaért, én már tudtam mosolyogni akkorra. És a lányom is, meg a kis csávóka is. Amúgy ez nem gonoszság sokszor, hanem életkori sajátosság is, de határozottan fel kell ellene lépni. Ha a gondozóban nem tudsz bízni, vagy nem látod, hogy komolyan venné a dolgot, nem figyel nagyon mindenkire, akkor én lehet, hogy másik bölcsi után is néznék...

Ez érdekes amit írsz, hogy együtt játszanak a nagyobbak a kicsikkel. Nálunk minden csoport külön részen játszik az udvaron is kerítéssel elválasztva.

Ha gondok vannak a gyerekekkel beszoktatás alatt, mi szülők nem szólhatunk rá a gyerekre, csak a gondozó. Ezt ki is kötötték előre, hogy csak a saját gyerekünkkel kommunikálhatunk, mással tilos, mert a gondozóra kell, hogy hallgassanak.

Egyébként én letojtam volna ezt a szabályt és én is a gyerekem védelmére kelnék!