Jól tettem, hogy bezsákoltam a játékait?

Ez nálunk is örök probléma! Nekem 5 éves lányom van és 22 hónapos kisfiam.

Ha jó hangulatban van a lányom, akkor időnként elpakolja a nagyját...ha megkérem.....a kicsi meg játéknak veszi, és szívesen segít.

De van, hogy meg sem hallja,ha megkérem, hogy legalább a földről szedje össze!

Ilyenkor én is a zsákos módszert szoktam "alkalmazni", de nálunk elég, ha látványosan előveszem a zsákot, és annyit mondok, hogy jó, akkor a földön lévő játékokat odaadjuk azoknak a gyerekeknek, akik megbecsülik, és játék után a helyére teszik őket. Ilyenkor nagy duzzogva össze szokta szedni, tehát zsákba még nem került játék.

Ő látta, hogy beleteszed a zsákba a játékokat? Akkor sem érdekelte?

Fura, az enyém a legapróbb mütyűrért is patáliát csapna, nagyon ragaszkodik minden vacakhoz.

Hát, szerintem tudja, hogy visszakapja :-(

Ne irigyelj, csak pillanatokig tart nálunk is. Nagy nehezen erőt vesz magán, duzzogva (néha sírva, de inkább dühöngve) összeszedi, amit kell, aztán két perc múlva megint terítve minden.

Érdekes, hogy nálunk annyira másképp játszik a két gyerek. Bár a kicsi még kicsi, de a lányom már ennyi idősen is úgy játszott, hogy körberakta magát mindenféle kacattal, azt szerette, ha minél több minden veszi körül. A fiam meg eljátszik egy valamivel. Van egy nagy asztalunk, én csináltattam rajzos asztalnak, másfél x másfél méteres. Na és a lányom, fogja, és szinte varázsütésre huuupsz, telepakolja egy pillanat alatt. Egyszerűen akkora káosz van rajta, hogy nekem átláthatatlan, de szerinte minden kütyü épp játékban van, nem lehet elvenni egy darabot sem belőle.

Két dolgot szeretnék mondani. Az egyik, hogy szerintem célszerűbb azzal fenyegetőzni, hogy a széthagyott játékok 2 hétre vagy 1 hónapra "börtönbe" fognak kerülni, azaz ennyi időre felkerülnek a padlásra, és nem kapják őket vissza. A kidobás vagy elajándékozás túlságosan súlyos büntetés, lelkileg túlságosan megviseli a gyereket.

A másik meg az, hogy attól még, hogy most nem zavarja a nagyobbik lányodat a játékok eltűnése, simán előfordulhat, hogy három nap múlva, mikor a sárga fülű csíkos macival szeretne játszani, és te nem adod vissza neki, akkor nagy sírás lesz. Ilyenkor következetesen ki kell tartani a büntetés lejártáig.

Ez a "2 hétre elrakom a szétszórt játékokat" arra is jó, hogy megismerje a gyereked a naptárat: ha van naptárja, akkor ott lehet visszaszámlálni az eltelt napok kihúzásával, ha nincs, akkor pedig egy sima lapra lehet naptárt rajzolni, a gyerek számára fontos események bejelölésével, és azon húzogatni.

Beszéld meg vele.

Mondd el, h hirtelen cselekedtél, kidobni mégsem szeretnéd a játékokat, főleg, h majd a tesónak is kell, és arra a döntésre jutottál, h most ezek két hétre büntetésből a paláson lesznek.

Nyugodtan mondd el neki az igazat, ebből tanul ő is, h lehet hibázni, ha utána jóváteszed. Arra gondolok, h hamarabb cselekedtél, mint gondolkodtál:)

Menjen ő is fel veled, nézze meg, ahogy rájuk zárod az ajtót.

Azért nevet a kislányod, mert nem hiszi el, h megteszed, és milyen jól is ismer téged:)

Volt a szuperdadusban egy olyan rész, h egyáltalán nem bírtak a kislánnyal, volt egy alagsor, tele játékkal, a dadus mindig, ha a lány nem fogadott szót, elvitt egy játékot. Ott is nevetett a gyerek, egésze addig, míg üres nem lett a szoba. Na akkor jött rá, h mi is történt, vergődött, hisztizett, h KELLENEK a játékai, a dadus meg csak mosolygott, h nem, majd ha szót fogadsz, egyenként visszakerülnek, de ha újra elkövetsz valamit, újra mennek a játékok.

Eljátszották párszor, kb. a 3. napot szedte össze magát a kislány, addigra értette meg, h más szabályok léptek életbe.