Mit csináljak vele? 3éves fiam annyira félti a játékait (bicikli, motor, de még a homokozós formákat, lapátot is) ha meg érkezünk a játszótérre szinte hozzám láncolja a járgányát, és ha valaki csak ránéz már sír.

Hagyjátok otthon a motort, együtt pakoljátok be a játszóteres táskát azzal a tudattal, hogy ami oda bekerül, azzal más is játszhat, és persze ő is játszhat máséval.

Lehet, hogy csak egy lapáttal mentek a játszótérre, de akkor ő is elkezdi használni a másét, hátha valamikor működni fog :)

Az én fiam is a tiedhez hasonlóan félti a játékait, csak annyival kényelmetlenebb a mi esetünk, hogy ő tűzzel-vassal védi is a saját tulajdonát. Ezt értsd úgy, hogy kétszer-háromszor elmondja a játékot elvenni szándékozónak, hogy az az enyém, ne vidd el, majd ha a másik gyerek ebből nem ért, üt. Érdekes mód, a nálánál idősebb, nem erőszakos, nem toporzékoló, márpedig nekem ez a játék kell, de most azonnal gyerekekkel megosztja a játékait, s szívesen is játszik velük közösen (együtt tologatják az autókat, vonatokat a homokban, járdán stb.). A legnagyobb problémát nekünk az okozza, hogy a játszótéren, ahová járunk, van két két év körüli kis srác, akik mindig el szeretnék venni a fiam játékait. Próbálkoztunk azzal, hogy nekik is vittünk le játékot, de akkor naná, hogy az kellett nekik, amit a fiunk magának vitt le. S ami a legidegesítőbb, hogy az egyik, amint megjelenünk, azon nyomban a sarkunkban van, ül rá a fiam motorjára. Ja, és persze cserealap a legritkább esetben van nálunk (értsd szinte sosem). Szerencsére már a két kisfiú szülei is veszik a lapot, s elcsalják onnan őket, így ritkább esetben durvul el a helyzet.

Én ott rontottam el, hogy eleinte erőszakoskodtam a fiammal, hogy adja oda a játékait a többieknek, illetve ennek a két kisebb fiúnak. Az erőszakoskodás alatt annyit értek, hogy rászóltam, add oda neki, vagy egyszerűen én adtam oda. Most, lassan fél év után már tudom, hogy hiba volt. Ha ő nem akarja odaadni a SAJÁT játékát, nem is kell. Nem szabad erőltetni. Neked is vannak szimpatikus és nem szimpatikus emberek, van, akivel szívesen szóba állsz, van, akivel nem. Hát ő is így van a gyerekekkel. Akik megosztják vele a játékaikat, azokkal ő is szívesen cserél, aki nem hisztizik, azzal szívesen játszik.

A konfliktusok ellen annyit tehetsz, hogy minden játszótérre indulás előtt elmagyarázod neki, hogy biztos elkérik majd néhánya a játékát, s a játszótéren az a szokás, hogy cserélgetnek a gyerekek. Szóval olyan játékot válasszon, olyat vigyetek magatokkal, amit hajlandó másoknak is megmutatni. Ha ilyen nincs, akkor ne vigyetek semmit sem vagy csak egy-két dolgot, amit te is megvédesz más gyerekekkel szemben. Állj a fiad mellé. Ne a többieknek akarj megfelelni. Arra viszont tanítsd meg, hogy kérje el a másiktól a játékot, ha azzal szeretne játszani. Ilyen esetben szembesülni fog vele, hogy ő sem kapja meg mindig, amit szeretne, s az bizony rossz érzés. Mivel 3 éves, lassan bele tudja magát képzelni a másik helyzetébe, hogy az a kisfiú/kislány is ezt érezheti, amit ő, ha nem adja oda a játékot. Ezt el is magyarázhatod neki minden egyes esetben. Meg azt is, hogy ha te nem adod oda, legközelebb ő sem fogja. Hátha... A szülői parancsot, hogy márpedig add oda neki, én a tapasztalataim alapján nagyon rossz ötletnek tartom.