Mit lehetne tenni ez ellen?

Igen, életkori sajátosság, s elvileg egyszer kinövi, de ettől függetlenül kezelni kell. S úgy, ahogy leírtad. Minden egyes alkalommal mondd el neki, hogy ez fáj, s nem szabad. Illetve még annyit tudsz tenni, hogy ha harap, csíp, rugdos, karmol stb., figyelmezteted, hogy ezt nem szereted, s nem játszol vele, ha ezt folytatja. S tényleg állj fel, s menj arrébb, ha nem hagyja abba. Idővel megérti, s elmaradozik vagy elég lesz csak szólni, s abbahagyja. Az ordítás én úgy kezeltem mikor már kicsit nagyobb volt, hogy megkértem, hagyja abba, s mondja el normál hangerőn (ha még nem beszél a kisfiad, esetleg mutassa meg), mi a baj, mert így nem értem. Nekünk ez elég hamar működőképessé vált. Persze, egyrészt kell hozzá némi fantázia, hogy a párszavas félig-meddig továbbra is artikulálatlan mondatból kitaláld, mit is akar valójában, illetve ha valamit ez után is megtiltottam, volt, hogy kezdte előröl az ordítást. Ha ekkor a figyelemelterelés sem jött be, akkor már ráhagytam. Általában fél perc alatt megértette, hogy nem lehet, amit szeretett volna.

Szerintem a lényeg, hogy kevés szabály legyen, de azt akkor minden körülmény között be kell tartani. Ha el tudja mondani, mit szeretne, s nem veszélyes, belefér az időbe, akkor hagyd, hogy csinálja (pl. indulás előtt meg szeretné még egyszer ölelgetni a plüssállatkáit), de a többi dologban (pl. nem 10 centivel a bácsi előtt állunk meg a motorral, hanem kikerüljük, különben elveszem a motort) légy szigorú és hajthatatlan. Akkor is, ha fáradt vagy.

A többi felnőttel pedig, akik fejcsóválva nézik az épp aktuális jelenetet, ne foglalkozz. Nekik vagy nincs még gyerekük, vagy még nem lépett be a hisztikorszakba, vagy már olyan idős, hogy nem is emlékszik, milyen volt, mikor a gyereke a földön fetrengve ordított. (Erre jobb lelkileg előre felkészülni. Én pl. hónapokig szerettem volna megfelelni, a gyerekemet megfeleltetni a környezet elvárásainak. Mióta nem ragaszkodom ehhez olyan görcsösen, sokkal kezelhetőbb, a közösségben kevésbé agresszívan viselkedővé vált a kisfiam.)

Ja, és türelem, nem állandó fegyelmezés, hanem sok-sok közös játék, meseolvasás. Próbáld meg, amennyire csak az energiád engedi, lefoglalni, minden új dolgot, változást (pl. el kell indulni haza a játszótérről) érdekessé tenni (pl. útközben megnézzük a szomszéd kutyáját), s meglásd, máris ritkulnak a hisztik.