Az baj, ha "felnőttesen" beszélgetek a négy éves fiammal?

Nem akarom kicsi felnőttként kezelni (azt mondják, az egykéknél ez gyakran így van), szoktunk bolondozni, sőt, szinte egész nap viháncolunk :) De sokszor azt veszem észre, hogy az utcán is, mások a hasonló korú gyerekeikkel nem úgy beszélnek, ahogy én az enyémmel. Pl. ma is ment el mellettünk egy anyuka, szintén kb. 4 év körüli kisfiúval, és mutatta neki, hogy nézd ott a kuka, jön a kukásbácsi és elviszi a szemetet. Na erre az én fiam is felkapta a fejét, jött vagy százezer kérdéssel, hogy miből készült a kuka (mármint ezek a konténerek), hova viszik a szemetet, mi lesz a szeméttel, stb. Én meg megint csak azt vettem észre, hogy nem úgy beszélek hozzá, mint egy kisfiúhoz, hanem kb. a hulladékgazdálkodás alapjait magyarázom neki. Mellettünk meg a másik anyuka úgy nézett rám, mintha hülye lennék. De igazából látom a gyereken, hogy mikor érti, és mikor nem érti, amit mondok neki, és ha valamit nem ért, akkor arra vissza is kérdez, szóval nem úgy van ez nálunk, hogy én csak mondom neki, ő meg azt se tudja, miről van szó.

Most ez nagyon hétköznapi példa volt, de bármi másról is van szó, azokat is így mondom neki, nem csak akkor, ha kérdez, hanem ha csak simán beszélgetünk. Valószínűleg ebből adódóan sok olyan kifejezést használ, amit a kortársai nem igazán. Nem fogják ezért később csodabogárnak, különcnek tartani? Nem lesz ettől koravén?