Nem hajlandó gyalogolni a 2,5 évsem. Jól kezelem a helyzetet?

Sziasztok! A héten sokat kellett bemennünk a városba (Bp), ezért három napig a karomon cipeltem. Azóta is fáj a vállam/nyakam. Megelégeltem, mivel amúgy is öntörvényű, akaratos kislány, ráadásul ugye éppen a dacossága tetőpontján van, fellázadtam. Akkor megyünk játszira, ha jön a lábán. Tegnap félútig sikerült eljutnunk, de végig ordított. Megfordultunk, hazajöttünk, még itthon is sírt. Megbeszéltük, hogy akkor mehetük játszira, ha jön gyalog. Ha nem jön, hazajövünk és bemegy a kis szobába büntibe.

Nem akarok már babakocsizni, mert az első nagy sportkocsink van még meg és nem is akarok már könnyű kocsira pénzt kiadni. A bölcsi (amit nem tudom, mikor kezdhetünk, de elsők vagyunk a várólistán) 1,2 km-re van tőlünk, addigra meg KELL tanulnia jönni gyalog. A cipője jó rá, nem töri, sem a szandija, nincsen lúdtalpa, nem fáj semmije, mert ha már ott vagyunk a játszón/parkban/bárhol, akkor önfeledten rohangál. Tudna gyalogolni, de nem akar, a határait próbálgatja, ebben biztos vagyok. Szerintetek jól csinálom? Úgy érzem, határozottabbnak kell lennem, meg kell törnöm az akaratát. Tisztában vagyok vele, hogy ezt hamarabb kellett volna elkezdenem, de még úgy érzem, hogy nem késő.