Miért furcsa ha egy kisgyerekes házaspár külföldön nyaral?

Nekem nem furcs és nem kerekedik a szemem :)

Mi nem mentünk ilyen picivel, nekik ez csak egy kínlódás, nekünk meg nem pihenés. A tengerről pedig le tudunk mondani pár évre.

DE! Nem vagyunk egyformák, a gyerekek meg pláne nem, készséggel elhiszem bárkinek, hogy élvezi a kisbabája a külföldi nyaralást.

Voltam már nyaralni ilyen picivel és igen, kínlódás volt neki (nem saját gyerek volt). A kaják nem ízlettek neki, éjszaka nem találta a helyét, 2 szoba volt közöttünk, de hallottam éjszaka a sírását. Az utazást úgy kompletten utálta egyébként. Felborult az evése, az alvásritmusa, nem érte meg napi 2 óra homokvárépítésért, ami 2-3 napig kötötte le egyébként is. A vásárlás, városnézés meg természetesen nem kötötte le.

Ő egyébként egy jó evő és alvó, rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott és alkalmazkodó, együttműködő gyerek, le is voltunk döbbentve rendesen :(((

A szülők egyébként ugyanazt csinálták mint itthon is, mert mozdulni nem lehetett nekik semerre a kisfiútól, enni nem tudtak az étteremben tőlük, éjszaka fennt voltak stb.

Nekem ez nagyon rossz tapasztalat volt, de már sokan mások is ezt mesélték (persze csak évekkel később, mert akkor nem merték bevallani, hogy mennyire megbánták, hogy ezt így "bevállalták")

Nwekem nem furcsa, minden évebn ott nyaralunk,amikro a nagyobbik fél éves volt, már vittük.

igaz akkor túráztunk az Alpokban.

Ennek 11 éve.

Nekünk ez természetes, gyerekek meg jó érzik magukat(tenger, anpsütés, jó levegő egész nap, szabadség), kemingezni járunk tengerhez, leginkább a medditerrán térsségbe.

Mo-on hosszú 7 végékre szoktunk járni.

Sokan egyszerűen félnek Mo-on kívülre menni és mindeféle mondvacsinált okok miatt nem mennek.

kimondottan örülök, hogy vannak még hasonló gondolkodású és felfogáaú családok mint mi:-)))

előz

Akinek kínlódás, annak a hátköznapok is azok itthon, a bolhából is elefántot csinálnak.

egyszerűen élvezni kell a kiszakadást hátköznapokból.

Mi pünkösdkor 4 napig a Ligur tengernnél voltunk(Viareggio környékén), a kicsi(2,5 éves lesz) azóta ia minden nap megkárdezmi ,hogy "Mikor megyünk a tengerpartra. Nagyon bejött neki

Tavyl nyáron Pag-on voltunk, de szerintem arra még nem emlékszik.

Örülök, hogy így belelátsz mindenki családi életébe :)

Elég ha leírod a tapasztalatod, nem kell mások felett látatlanban ítélkezni és elméleteket gyártani.

Egy ismerős pl pár hete mondta, hogy szerinte az jár külföldre kisbabával, aki már itthon sem tudja magát jól érezni és a tengerhez megy, hátha ott majd nem jönnek elő a házastársi és gyereknevelési problémái. Ügye milyen baromság? Nyilván nem lát bele senkinek a házásságába és a gyerekei életébe.