Hogyan lehet az alábbi helyzetből jól kijönni?

Szia!

Sajnos a leírtak a legjobb példái annak hogyan lehet egy gyereket félre vagy jól nevelni.

Első körben leírom, hogy TE, kérdező nagyon jól kezeled a helyzetet, bár írod, nem neveled, de tulajdonképpen azt csinálod-anyuci, apuci, nagyszülők helyett is.

Anyu dolgot hagyhatjuk, mert nem vele élsz. Viszont apunak követnie kellene a példádat és nem jólesően legyintenie a módszeredre, meg odafigyelni a gyerek titkos "sutyorgásaira". Tőled nem tart, és nem fél a gyerek, hanem tudja hogy szabályok, határok vannak -és igen, KÉPES is betartani!

Nem tudom mennyire szilárd és erős a kapcsolatod ezzel a férfival, de a gyereknek most Te vagy az egyedüli pozitív segítség , hogy jó írányban fejlődjön.

Ha érzed, hogy szeret, akkor nincs semmi baj. :) Ezek amúgy is életkori sajátosságok, még az én 3 évesemnél is van két ember, akikre fél éve azt mondja, "nem szeretem"... és tényleg nem is szereti őket.

Nálunk a két gyerek, ha választani kell a két nagyi közül, hogy kinél legyenek pár napot, mindig a szigorú, és következetes, de szeretettel teli nagyanyjukat választják. Érdekes, pedig a másik nagyon engedékeny, ráadásul a kedvenc kajáikat csinálja, ötféle ételből választhatnak. Mégis a másik nagyi az érdekesebb, mert vele el lehet menni a horgásztóra, meg elviszi őket biciklizni, és fára mászhatnak nála a kertben :)

Nekem a fiam unokatesói vannak így. Bár ott fogjuk rá, h mindegyikre odafigyelnek, stb stb. De nálunk meg vannak a külön szabályok. Pl, h nem ugrálhatnak az ágyon(ptthon megtehetik), meg van adva mennyit ülhetnek a gép előtt, mikor van kaja, ha akkor nem eszik a következő evésig nincs(otthon rendszeresen van olyan, h kiteszik eléjük a fptt kaját, nem esznek, rá fél órára meg kérik a kenyeret, nálunk ez nincs, max egy kis gyümölcsöt, vagy joghurtot kapnak mondjuk uzsira, otthon uzsi nincs)

Egyszóval nálunk meg vannak a szabályok, amit be is tartanak-kivéve amikor nem(ritka, de előfordul)- ha nem tartják be akkor meg van a következménye, pl játszóterezésnél mivel nehéz egyszerre 4 gyerekre figyelni így ha nem fogadnak szót, kimennek a játszóról stb akkor bünti lesz. Ez otthon nincs meg akkor mennek arra amerre akarnak amikor tetszik nekik. Nekem nincs energiám egy 15 hónapos mellett annyira figyelni rájuk, de ezt ők is tudják, ezért alkalmazkodnak. Igazából az egész családból én vagyok a legszigorúbb, legkövetkezetesebb, és így is imádnak nálunk lenni. Mindig kérdezik mikor jöhetnek stb. Persze ezek mellett programokat csinálok nekik, azt főzök amit mindegyik szeret, van amikor választhatnak is.

Jól csinálod amit csinálsz, ne hagyd abba és pároddal ülj le beszélni, h attól még, h ritkán látja nem kell annyira engedékenynek lenni, mert később ez nagyon hátrányára válhat! További jó gyerek nevelést, és hidd el szeret és Veled lesz a legjobb viszonya később, ha megtartjátok ezt a kapcsolatot, mert bár még nem tudja mit jelent ez a szó, de tisztel Téged, felnéz Rád!

Szerintem csak olyan dolgokkal foglalkozz, amik közvetlenül érintenek téged. És persze kellemetlenül érintenek.

Pl. ha sétáltok az utcán, és ordít, akkor nehogy már beégessen, jogod van megkövetelni a normális viselkedést.

vagy ha te mosod utána az ágyneműjét, egyértelmű, hogy nem engedsz a fürdésből.

Viszont, hogy mennyi csokit eszik, meg mikor, és hánykor fekszik le aludni, szerintem hagyd rá az apukájára.

Nehogy már aláássa a kapcsolatotokat. Mert ilyenkor a legtöbb férfi a gyerekét választja, ez így természetes is, így is kell, hogy legyen, bármilyen furcsa nevelési elveket is vall. Azonkívül ha mindenben a te akaratod érvényesül, a gyerek szemében csökkenhet az édesapja, hogy milyen papucs, és nem áll ki érte.

Ne akard őt nevelni túlzottan, nem a te gyereked, ha a szülőknek így jó, rájuk kell hagyni.

Gondolom nincs még saját gyereked, mert akkor jobban megértenéd a párodat is.

Hidd el Neked sokkal könnyebb következetesnek lenni a kisfiúval, hiszen nem anyaként szereted.Ha lesz sajátod is, ezerszer nehezebb lesz betartani a nevelési elveidet és ezt saját tapasztalatból mondom:)

Az ember nagyon könnyen beadja a derekát, elég csak ránézzen a gyereke sóvárgó tekintetére.

Amúgy a nevelési elveid nagyon jók, de szerintem ne a párod gyerekén gyakorold, hanem majd a sajátodén.

Az utolsó válaszolótól kérdezném, hogy a következetesség és az anyai szeretet kizárják egymást? Mert azt mondod, hogy csak azért tud következetes lenni a gyerekkel, mert nem az övé. Ez nagyon -nagy tévedés és már ne haragudj, butaság.

Aki igazán szereti a gyerekeit, az nem enged a szabályokból, tiltásokból, csak azért mert a gyereke "sóvárgón" néz rá. Nem ezzel teszel jót a gyerekednek, hanem azzal, ha van egy átlátható rendszer és szabályok az életében, ez adja meg a keretet mindennapjainak, és ha hozzászokik a rendszerességhez, ez segíteni fogja felnőttként is!

Utolsó előttink azért van némi igaza, de nem a sóvárgáson van itt a lényeg, hanem hogy az anyjával sokkal többet van egy gyerek, mint bárki mással. EZért törvénszerű, hogy az anya néha enged. Ha csak hetente egyszer van velem egy gyerek, nyilván sokkal könnyebb köbetkezetesnek lenni. Utolsó meg kisarkítja a leírtakat, szó nem volt arról, hogy a szeretet meg a következetesség kizárják egymást.

Kérdésre reagálva, hogy a lényegről is essék némi szó, amibe nem muszáj, tényleg ne szólj bele, de ha az élet úgy hozta, hogy időnként mégiscsak te vigyázol arra a gyerekre, és te neveled, akkor magától értetődő, hogy csak magadat tudod adni, úgy döntesz, ahogy te jónak látod. Ezalól kivételek azok a dolgok, amikre a szülő megkért, hogy így és így csináld, mert azt kutyakötelességed akkor úgy csinálni. A felelősséget a gyerek neveléséért ugyanis nem te viseled. Még ha rosszul is nevelik szerinted, akkor is inkább a pároddal kell ezt a dolgot tisztázni. Meg kell beszélnetek, mit hogyan csinálj.