Ki vagyok borulva! Ez normális?
Két és fél éves a fiam, utálja a társaságot. Csakis családi körben érzi jól magát. Mindennapos harc lemenni a játszótérre, más programokról (pl.zenebölcsi) nem is beszélve. Teljesen elszeparálódom lassan az emberektől, úgy érzem már a depresszió kerülget.
Arra gondoltam, vissza kéne mennem dolgozni, csak ez így olyan rossz, hogy úgymond kudarcot vallottam itthon, és ezért menekülök vissza a munkába.
Anyám szerint ez a legboldogabb időszak. Hááát.... :-(
Annak van igaza, aki azt írta, hogy ennyi idős gyerekek még nem játszanak együtt, nem igénylik a közös tevékenységet. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem figyelik egymást játék közben, de azt nem várhatjuk el, hogy együtt játszanak.
Nagyon nem értek viszont egyet azzal, aki azt írta, hogy mindenfelé cibálni kell a gyereket, hogy szokja a társaságot. Persze, a csecsemők mindenhez hozzászoknak, és bírják az ingereket, de azt mondani, hogy szükségük van táncházra, jógára és egyéb marhaságokra, vicc.
Próbáltad már, hogy meghívsz magatokhoz mondjuk egy anyukát a gyerekével, hátha a saját közegében bátrabb a kisfiad? A játszótéren szabadjára engeded vagy esetleg odaülsz mellé, és „beindítod a játékát”, pl. segítesz elkezdeni homokozóformával pogácsákat gyártani?
Nem érte valamilyen rossz élmény a fiadat más gyerekektől? Nem lehet, hogy pl. fejbecsapták párszor lapáttal, és ettől fél?
Lehet, hogy pont az nem tetszik neki, hogy mással is foglalkozol, más gyerekhez is szólsz, más anyukával is beszélgetsz. Ő csak magának akar.
Biztos, hogy kell erőltetni?
Az biztos, hogy nem tetszik neki, hogy másokkal is beszélgetek, ahogy az utolsó írta. Abban hibás vagyok, hogy a játszótéren élem (élném) a társasági életemet, de valahol engem is meg lehet érteni... egyébként szerintem nem reális, hogy ne beszélgessek senkivel, csak vele foglalkozzak.
Nem azt várom el tőle, hogy játsszon a többiekkel, csak olyan szinten legyen el, mint a többiek, ne rángasson folyton, hogy menjünk haza, és ne szökjön meg.
Köszönöm a sok hasznos választ, olyan aranyosak vagytok!!!
Féltékeny rád. A figyelmedet szeretné.
Én ilyen voltam gyerekkoromban, mert féltem, hogy elveszítem anyukámat, mert láttam rajta, hogy "elvágyott". Felnőtt fejjel kínos ez, tudom, hogy ennyi mindenkinek jár!
Nem tudom hasznos-e, de leírtam. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!