Gyereketek mikortól beszélt egyes szám első személyben magáról?

Nem javítani nem szabad, hanem felhívni a figyelmét arra, hogy rosszul mondja.

Egyszerűen, ha kimond valamit rosszul, te ismételd el helyesen, de csak mintha beszélgetnél vele, ne tedd hozzá, hogy ezt úgy kell mondani, hogy....

Pl:

- tiém ruha

- igen, ez a ruha a TIÉD, ez meg itt az ENYÉM

vagy ilyesmi :-)

Saját gyerekemmel való tapasztalatom alapján azt gondolom, hogy a gyerekek nagyon gyorsan elsajátítják egy nyelv logikáját, és ehhez semmi másra nincs szükségük, csak hogy hallják folyamatosan. Hogy mennyire igaz, hogy azt tanulják meg, amit hallanak (vagyis, ha vki „Norbikáét” mond „tied” helyett, akkor azt tartják normálisnak), arra jó példa, hogy a gyerekem a keresztnevünkön szólít minket, a szüleit. Ez nekem elég furcsa volt (én „anyuztam” és „apuztam” a szüleimet), és nem értettem, mi lehet ennek az oka, aztán rájöttem: mi igen ritkán hívtuk egymást a férjemmel „papának” és „mamának”, illetve nem azt mondtuk, hogy „majd a papa hazajön”, hanem a keresztnevünket használtuk (hiszen egymást azon szólítjuk :), és a gyerek ezt hallotta, ergó, ezt tanulta meg.

Sokszor látom a furcsálló arcokat, mikor a gyerek a keresztnevemen szólít az utcán vagy bárhol (ovistársak szülei is meg szokták jegyezni), de bevallom, miután rájöttem, miért van, nekem tökre tetszik… :)

Az is nagyon érdekes, hogy ha egy gyerek valamit rosszul mond (pl. rosszul ragoz egy szót, vagy pl. igét képez egy főnévből), ha belegondol az ember, rögtön rájön, hogy tulajdonképpen NEM mondja helytelenül, mert tökéletesen követi a nyelv logikáját! Ilyen pl. a „-nákozás” is, azt mindig jól mondja, hogy „ennék”, „innék”, de pl. azt mondja, hogy „olvasnák” – egyszerűen azért, mert ez egy mély hangrendű magánhangzókat tartalmazó szó, és ő logikusan tudja, hogy akkor a toldalék is mély hangrendű.

Node, mi már tudjuk, hogy a logikus nem mindig helyes, hiszen sok-sok kivétel van a nyelvben, és ezeket meg kell tanulniuk egyenként a gyerekeknek.

Szóval, azt javaslom, csodálkozzatok rá, milyen okosan tanulják a nyelvet, és az esetleges hibák esetén gondolkozzatok el, mi lehet a hátterében – lehet, hogy a környezet hibája, de lehet, hogy egyszerűen csak még nem tudja a kivételeket a gyerkőc. :)

23.31-nek:

És: hallgassuk meg! – akkor is, ha halandzsázik, és akkor is, ha tízszer mondja ugyanazt.

Ezenkívül: adjunk jó mintát! – melyet spontán utánzással követhet.

És végül: ne javítgassuk!

Ezt annyira fontosnak tartja a program, hogy az úgynevezett nagycsoportosoknál, akik már az iskolára készülnek – akkor még nem voltak vegyes életkorú

csoportok –, megismétli: most se javítgassuk a gyerek beszédét, jóllehet már iskolába készül.

Ha valamit rosszul mond, ismételjük el helyesen, de ne önmagában, mert az javítgatás, hanem egy újabb gondolathoz, mondathoz kapcsolva. Amiből a gyerek azt érzi: jót mondott, amiről az óvó néninek is eszébe jutott valami, és tovább fűzte a gondolatát.

A javítgatás, a leintés, a türelmetlenség, az oldott és derűs légkör hiánya, iskolás tanítgatás, oktatás, a spontán utánzás lehetővé tétele helyett, mind-mind

csökkentik az endorfinszintet, és ezzel visszafogják a fejlődést.

És ugyanez a helyzet a beszédfejlődéssel is. A beszélni tanítgatott – a beszédjében „fejlesztett” – gyerek általában később fog beszélni és rosszabbul és

még szerencse, ha dadogni nem fog. Három éven belül nyugodtan megvárhatjuk. amíg a gyerek magától megszólal – és ebben is nagyok az egyéni eltérések,

és a lányok általában előbb beszélnek, mint a fiúk – ha látjuk, hogy a gyerek

egyre többet megért és reagál is rá a maga módján, a maga egy-két szavával, csak éppen „rendesen beszélni nem hajlandó”. A korán, egyéves koruk körül –vagy netán előbb megszólalók egy-két szót mondanak csak, és többnyire azt is csak az anyjuk érti. A hároméves koruk körül beszélni kezdők úgyszólván rögtön mondatokban beszélnek.

13:08:

Szerintem ez túl van kicsit spirázva. :)

0707 15:46-ra:

Jókat írsz, de engedj meg egy pontosítást, kérlek. :)

Írtad: "A lányok mindig picit előrébb vannak a nyelvi fejlődésben is."

Ez így pontatlan, ugyanis minden kisgyerek már csecsemőkortól sok mindent MEGÉRT, ÉRTI amit mondanak neki, NEMEKTŐL FÜGGETLENÜL, de az, hogy mikortól és milyen ütemben enged teret a BESZÉDKÉSZSÉG/-KÉPESSÉGE(!)fejlődésének, kibontakozásának, az egyénenként változó, bár lányoknál átlagban EZ hamarabb szokott kialakulni, de a lényeg, hogy más és más a sorrend a gyerekeknél: ki ilyen sorrendben fejlődik, ki olyan sorrendben (van, aki hamarabb lesz szobatiszta, de relatíve később kezd el egyre differenciáltabban beszélni, van, aki meg fordítva, stb., többféle képesség terén többféle egészséges variáció létezik még.)

Egyszóval: nemektől független a beszédÉRTÉS mint a nyelvi fejlődés része,

de valóban átlagban a lányoknál picit előbb alakul ki -HOZZÁÉTESZEM: MÁS KÉPESSÉGFEJLŐDÉSEI IDŐBELI HÁTRÁNYÁRA, AMI NEM BAJ AMÚGY- a beszédKÉSZSÉGE, KÉPESSÉGE, ami szintén a nyelvi fejlődés része.