Miért beszélnek a kismamák gyakran többes szám első személyben a gyerekeikről? Jön a fogunk, biliztünk, kakiltunk, stb.

Igazából nem tudom, de szerintem nem olyan gáz ez :)

Én inkább arra álltam be, hogy magamról E/3. személyben beszélek neki, pl anya most kicseréli a pelenkádat. És tök nehezen tudtam erről leszokni :)

A főzi, tápi, stb csak rövidítések, mert egyszerűbb azt mondani, hogy itt a tápi, mint hogy itt a tápszer, és a kisfiam is már azt kiabálja reggelente, hogy "tápi" :))

Annyi ilyen kérdés és utána ugyanannyi vita is volt már erről... Mindenki csinálja úgy, ahogy neki tetszik, beszéljen úgy, ahogy neki jó... sokan mondják, hogy a terhesség és utána a kisbaba nevelése miatt egyfajta szimbiózisba kerülnek a gyerekkel, emiatt beszélnek többeszámban magukról, használják magukra is vonatkoztatva a különféle szavakat... Mondjuk, számomra is megmosolyogtató, ha azt hallom, jön a fogunk, bekakiltunk, lázunk van... mert mindig eszembe jut a vicc: "oké, a gyereknek igen, de anyukának is...)

Én kerülöm az ilyen fogalmazást, a kicsinyítőképzős, rövidített szavakat... De ha ez boldogít valakit, hát, használja :D

Mert már szültek, ők már csak anyák, megszúntek értelmes, gondolkodó embernek lenni:-((

Személy szerint falra mászok ettől, pedig van 2 gyerekem

én így beszélek ha valamit együtt csinálunk. mondjuk az eszünk, amit előbb írtak, nálunk közös program.

de én kellemetlennek érzem amikor anyuka azt írja/mondja, hasmenésünk van, nincs fogunk, kakilunk, stb. pont előbb volt egy kérdés amiben írja anya, tápszeresek vagyunk. nem tudok vele mit kezdeni, írnám, hogy anyuka egyen rendes kaját de akkor én vagyok a bunkó ;)

magamról a babámnak én is úgy beszélek, hogy anya ezt csinálja, anya azt de azért mert a keresztnevemen szólít, szeretném ha anyázna :D de hiába minden, nem hív annak