Titeket nem idegesít, ha anyukák többes szám első személyben beszélnek (ha a gyerekükről van szó )?

kicsit én is néztem mikor felfigyeltem erre.nem értem miért.talán mert egynek érzi magát a gyerekkel.szerintem ez a szeretet miatt van.engem nem zavar végül is.

-CS-

Hát fura...

Ennél is jobban idegesített viszont, amikor mások az én gyerekemről kérdeztek többes szám első személyben. Sose tudtam elsőre, hogy most ezt tőlem kérdezi, a gyerektől, vagy saját magától? Pl.: Szomszéd nő, fiammal a kezében: "Na, szokott fájni a hasunk?"

De ennél is bizarrabb volt, amikor egy távolabbi rokonom, szintén fiammal a kezében, fiam felé fordulva, (remélhetőleg) neki szánt, gügyögő hangon ezt a kérdést tette fel: "Anya nem hagy engem sokat sírni, igaz-e?"

Hát, furák az emberek...

Sokszor én is így beszélek, próbálok leszokni, de ez nem csak a babával történik meg hanem velem is. 1 évesek lettünk együtt, együtt csináltuk végig ezt az elsö évet, vagy hogy oltást kaptunk, engem még jobban megviseli mint öt. vagy is a babánknak annyira része vagyunk mint mikor még bennünk volt, ezért nehéz másképp beszélni.

de próbálok leszokni róla.

Nem idegesít. Ez egy állapot, még kicsi a baba és élvezik.

Nem kell mindenen kötözködni. Nyugi a 20 éves gyerekről már nem fognak így beszélni.

De, nagyon idegesít. Mikor a barátnőm is mondja, hogy meg vagyunk fázva, akkor sosem tudom, hogy most Ő is, vagy csak a lánya. Na, meg hasonló esetek.

Talán ez azért alakulhatott ki, mert terhesen ugye a gyerkőc is anniy hetes, mint amennyi hetes terhes az anyuka. Akkor kezdik el mondani, hogy pl. 9 hetesek vagyunk, és ez szülés után is így marad.