Miért baj az, hogy még egy 2,5-3 évest altatni kell/ bent kell vele lenni? Sok ilyen választ olvasni, hogy már kéne neki stb.

Ha neked nem gond, akkor szerintem tök mindegy, mit mondanak.

Vannak, akik szerint a gyerekeket kockára kell nevelni, egy gyerek egyedül aludjon el, ne válogasson az ételben, minden körülmények között fogadjon szót, köszönjön hangosan és érthetően, egyedül öltözzön, adjon szépen puszit Manci néninek... Ez egy nagyon rossz felfogás, én nem akarom kockásítani a gyerekemet, nem laktanyában lakunk és nem vagyunk fegyencek sem. Nekünk így jó, mi így csináljuk, én is mellette vagyok, míg el nem alszik, akinek ez nem tetszik, annak jogában áll hallgatni.

0707 13:45 vagyok.

Az előző beíró felvetett egy másik témát, nos, pont ez az , amiről már regéltem máshol is, szóval nagyon örülök, hogy megjegyezte ezt is: ha egy gyermeknek azt mondják: "köszönj a néninek/bácsinak" annak legfeljebb felszíni eredménye lehet!

A valódi megoldás: A PÉLDAMUTATÁS. Megyek gyerekkel, összefutok Géza bácsival (fiktív név a Géza most):

- Szia, Géza bácsi!

Gyerek esetleg felfigyel, mondom is neki: tudod , Géza bácsi jó ismerősöm, örülök neki.

Ha tehát beavatom a gyereket ilyen módon, AHELYETT, hogy utasítgatnám ("köszönnnyéééé légyszíves"), akkor látja a példámat, és ezért fog egy idő után ő is köszönni -HISZEN EGY KISGYERMEK UTÁNZÁSSAL TANUL ALAPVETŐEN-, és előbb-utóbb nem csak Géza bácsinak, ráadásul saját magától, mert nem vártam el, de látja a példámat.

Megjegyzem, amikor (automatizmusból) mondja egy szülő a gyerekének, hogy köszönjön nekem, akkor kedvesen meg szoktam jegyezni: hagyjad csak, köszön, ha jól esik neki, ők még spontának és ez így van jól (de egyébként szocializálódik idővel, jó példát látva).