Miért baj az, hogy még egy 2,5-3 évest altatni kell/ bent kell vele lenni? Sok ilyen választ olvasni, hogy már kéne neki stb.

hát, igen. jó lenne ha már magától elaludna., ha ahhoz szoktatnád h egyre rövidebb időt töltesz el mellette, megszokná és elaludna. de ha neked így kényelmes...

engem kifejezetten zavar ha oda kell ülni egy gyerek mellé simogatni, miközben már 3 éves és megy óvodába,csak azért mert nem tud aludni vagy mert inkább zajong hogy felzavarja a többieket., ez is csak a hülye szülői nevelés eredménye.. oviba nem fognak aztán mellé ülni.

manapság elbabusgatják a gyerekeket....meg is látszik., nem tudnak velük semmit sem kezdeni....

5 éves a nagy lányom, és mai napig "altatjuk". El nem tudnám képzelni, hogy fürdés után beküldjem a szobába, hogy szia, aludjál. Nekem ez olyan, mint a ridegtartás.

Lehet, felhördültök, de amíg nem született meg a kistestvére (3 éves koráig), addig a mi ágyunkban aludt. Pár héttel a kistesó születése előtt kapott egy saját ágyat, amit a mi hálószobánkba raktunk, és gond nélkül elkezdett azon aludni. Szerintem nekem nehezebb volt, hogy ilyen "messze" került tőlem.

Ahogy megszületett a kistestvére, ő került a nagy ágyba. Aztán, talán kicsi testvérféltékenység miatt, de néhányszor bekéredzkedett a nagy lányom is közénk, na úgy már szűkösen voltunk, ezért kitaláltuk, hogy odatoltuk az ágyát a nagy ágy mellé, így szép sorban alszunk mindahányan, és nagyon szeretjük így. Szexelni nem az ágyban szoktunk, fantáziadúsak vagyunk és megoldjuk! :-))

Az esti rituálé pedig úgy néz ki, hogy fürdés után, ha egyből elalszik a kicsi, akkor én olvasok mesét a nagylányomnak, meg éneklek, dúdolok altatót. Ha nem alszik el hamar a kicsi, akkor amíg szoptatom, addig apa olvas neki. Régebben megvártuk, míg elalszik, és csak akkor jöttünk ki a szobából. Ma már akkor is, ha csak szendereg, de a rituálé az meg van, és ez mindenkinek fontos. Olyan meghitt, kedves percek ezek, pár év múlva vissza fogjuk sírni!

A másik felvetésre reagálva: óvónő vagyok, és IGEN, szoktuk altatni, simogatni a gyerekeket, különösen a kiscsoportosokat, de időnként, ha igénylik, még a nagyokat is. Mert szeretjük őket, bármilyen hihetetlenül hangzik is! Másrészt pedig, az én lányom délben például sose aludt itthon 2 éves kora után. Kicsit aggódtam, ha ovis lesz, mi lesz a helyzet, mert itthon hiába próbáltam ebéd után lefektetni, ágyon ugrálás lett a vége.

Oviba kerülve az első héten még felüldögélt az ágyon, vagy kikéredzkedett pisilni, orrot fújni...a szokásos....de szépen megszokta, hogy olyankor egy darabig feküdni, pihenni kell, ha nem álmos, nem alszik, akkor is.

Mint ahogy tulajdonképpen csaknem minden gyerek megszokja. Ha nem, ott más bajok vannak, nem az otthoni altatási szokások.

Mindenki csinálja úgy, ahogy nekik jó:)

Mi sosem ringattuk,nem mászkáltunk vele.

Én nem bírnék ott ücsörögni mellette egy órát, de a kisfiam az altatáshoz nem is igényli, ami jó, mert újra babát várok.

Másfél éves, este tápszer után bevisszük a szobájába, puszi, és lerakjuk. Egyedül alszik el. Viszont ha éjjel ébred (havonta kb 4szer) akkor nem tudok kijönni a szobájából, mert sír. Ilyenkor megvárom, amíg elalszik, aztán kiosonok, nekünk így vált be.

2,5 éves a fiam. 1,5 éves koráig együtt aludtunk mindannyian a franciaágyon. Mikor 1,5 éves lett, szűkösnek éreztük már a helyet, így a kiságyáról apa levette az oldalsó rácsot, odahúztuk a franciaágy mellé, s attól kezdve ő ebben aludt. 2 éves múlt, mikor úgy döntöttünk, lassan kiköltözünk a leendő szobájából. Mivel ekkortájt kezdte a bölcsit is, nem akartuk ezt "drasztikusan" csinálni, így először csak apa költözött át a másik szobába, s mi együtt aludtunk a fiammal a nagyágyon. Pár hétre rá már én is kiköltöztem, s egyedül bitorolta az egész ágyat. 2,5 évesen kapott egy saját ifjúsági ágyat. Azóta ott alszik, nincs éjszakai átjárkálás, ha felébred, szól, hogy szomjas, s átmegyek. Simán át tudna jönni, mert annyi fény van a lakásban ilyenkor is, hogy odatalálna a szülői ágyhoz, de neki nincs erre igénye. Igaz, a mai napig altatjuk, azaz meseolvasás és villanyoltás után odabújok hozzá, beszélgetünk, fogja a kezem, s mikor elszenderedett, kijövök.

Ő is többször aludt már a mamáéknál, igaz, anyukámmal is összeölelkezve alszanak el.

A bölcsiben az első nap, mikor ott kellett aludni, aludt. Nincs vele altatási "gond", nem kell simogatni, egyedül szépen elalszik. Van, hogy azonnal, van hogy még nézelődik.

Szerintem egy gyereknek - egészséges keretek között - meg kell adni, amit lelkileg megkíván. Ha ez azt jelenti, hogy a kezemet fogva szeret elaludni, akkor így alszunk. Ha időnként meg kell fújni a már kihűlt ebédjét, akkor megfújom. Ha 2,5 évesen is időnként kéri, hogy vegyem fel séta közben, akkor felveszem, babusgatom, majd megyünk tovább kéz a kézben. Szerintem ők időnként szeretnék, ha megerősítenénk, attól, hogy kezd tőlünk elválni, hogy rájött, önálló személyiség, a szeretetünk változatlan.

Kedves kérdező! Azért olvasol több más kérdésnél ellenző válaszokat is, mert azok TÖBBSÉGÉBEN alvászavarra panaszkodik a kérdező. Az összetett, és/vagy túlzott szertartásosság nagy eséllyel jár alvászavarral átlagban 12 hónap felett (ha nem is minden esetben 12 hónál idősebbeknél), mert hozzászokást vált ki, és felriadhat annak hiányára! Pl. a te hozzáállásod "határeset": egyidejűleg énekelsz, simized a hátát, átkaroljátok egymást, ringatod IS...

Ha nincs alvászavara a tiednek, nem riad fel, akkor szerencséd van, mert ilyen esetben már van erre esély, mint azt a rengeteg konkrét eset is alátámasztja.

A dolog másik oldala az önállóságra nevelés, tehát 12 hóig még fontos is, nemcsak nélkülözhető a fokozott gyengédség még altatáskor is, de idősebbek esetén fokozatosan ajánlatos leszokni erről a gyermek érdekében, hangsúlyozom: altatáskor!

Ha csak SZIMPLA szokás áll fenn, az lehet, sőt , szükséges is: pl. egy puszi + egy-két mese (ha már legalább 2-3 éves), + egy altatódal: még nem olyan kombináció, ami gondot okozna bármire nézve is, sőt... Egy kis simizés, egy picit melléfeküdni a fentieken kívül: teljesen rendben van.

De azért ne kombináljuk túl, mert a gyermek felriadhat: "miért nem simiz anyu, miért nem karol át, miért nem beszél hozzám, miért nem ringat stb, egyiket sem kapom meg, de hiszen MINDEZEKKEL aludtam el..."

Ismétlem: átlagban 12 hónaposnál idősebbekre vonatkozik beírásom.

--------------

Azt is említetted: 20 hós koráig szopiztattad: ez egy egész más témakör, teljesen rendben levő, sőt, mivel az anyatej a kisgyermek és csecsemő alapvető tápláléka, az immunrendszerének a legalkalmasabb táplálék, én speciel szorgalmazom, hogy akár 3 éves korig is szoptassanak az anyák, és egy éves korig más nem is szükséges mellette. Persze ha a gyermek nem kívánja, onnantól jobb abba hagyni, és ha az anyát zavarja (pl. fogzás miatt), akkortól se gond abba hagyni.

Az anyatej: táplálék, nem pedig valamiféle problémát hozzászokást okozó megnyilvánulás, ennél fogva a szopizás élménye sem teszi függővé a kicsit, sőt, a gyermekpszichológia szerint a legtöbb felnőttnek azért van orális fixáció szindrómája (ez egyébként bizonyos szintig nem kóros, amúgy is csupán tünetegyüttesről van szó, nem betegségről), mert nem szopizott kisgyermekként kellő ideig (bár egyéb okai is lehetnek).