Elvinnétek a temetésre?

Az unokaöcséim közül a legnagyobbat, 10 éveset vittük volna csak el az ő nagymamájuk (mi anyukánk) temetésére. A két kisebb még abszolút nem értette a dolgot, csak azt, hogy ez egy szomorú dolog, 7 és 4 évesek voltak akkor. Mivel úgy voltunk vele, vagy az összes gyerek vagy egy sem, nem jöttek. Temetés után elmentek külön a sírhoz, és úgy búcsúztak el, a nagyobbik levelet is írt neki.

Nem hiszem, hogy olyan piciknek (pláne a tieid még kisebbek) kellene látni már egy temetést. Nem vinném el semmiképp.

Részvétem a nagymamád miatt. :(

Önmagában a gyerekek étetkora szerintem nem indokolná, hogy távol maradjanak a temetésről. Szerintem a kicsiknek is meg kell tapasztalni, természetesen annyira, amennyire az ő szintjén képes felfogni, hogy az élet velejárója a halál. Ilyen erővel az örömteli események indokát sem érthetik meg. Akkor keresztelőre, vagy esküvőre se vigyük őket. Csak azért, mert ez egy szomorú esemény, nem kellene tabuként kezelni.

Azt viszont megértem, hogy az egyéb technikai akadályok miatt nem vinnéd őket. Ha ezek az érvek erősebbek, ne vidd őket.

Neked van igazad. Semmiképpen nem vinném őket.

Gyerek nem való temetésre. A nagyobbat talán meg is rázná, a kicsi meg (a sajátomból kiindulva) üvöltözne, rohangálna, teljesen tönkretenné az egész búcsúzást. Jogosan menne mindenki idegeire.

Felettem említették az esküvőt, keresztelőt: én oda sem viszem a 14 hónaposomat, és egyáltalán, semmi olyan helyre, ami önmérsékletet és fegyelmet kíván. Ő még kicsi ehhez, nem várható el, hogy csendben végigüljön egy fél-egyórás szertartást, annak pedig semmi értelme, hogy amellett, hogy őt is csak kínoznánk, tönkretegye az ifjú pár legyszebb napját. Eddig még mindig meg tudtuk oldani.

Szerintem így, hogy van kire hagynod őket, nem is kérdés, hogy maradjanak otthon.

A gyerekeim 2,5 és 1 évesek voltak, amikor a nagymamám meghalt ősszel. Eszem ágában sem volt elvinni őket a temetésre. Bár pici koruk óta szoktatva vannak a rokon-tömeghez, de azért azt gondolom, hogy egy temetés más. Tele ismeretlen emberrel, aki mind szomorú, sírós. Én sem tudtam volna a szertartásra, a búcsúra koncentrálni, ha közben azt kellett volna néznem, hogy melyik gyerek mit csinál. A gyerekeket megrémíti, ha a szeretteit (főleg a szüleit, nagyszüleit) sírni látja és bár tudta a nagyobbik, hogy meghalt a dédi, ő még nem úgy fogta fel, hogy kezelni is tudja a síró embertömeg látványát. Pláne, hogy nyitott koporsós temetés volt.

Nálunk természetes volt, hogy a barátnőm vigyáz a gyerekekre és a temetés utáni szűk családi vacsorára elvittük őket. Akkor zömében már nem a fájdalmas dolgokról beszélgettünk, hanem a kellemes dolgokról.

Egy pillanatig nem bántam meg, hogy így döntöttünk, és senkiben nem merült fel, hogy másképp kellett volna csinálnunk.

Arról nem is beszélve, hogy a hőségnek se tenném őket ki, se az utazás alatt, se a temetés alatt. Nem tudom, milyen szertartás lesz, de még az egyszerű (egyházmentes) búcsúztató is minimum fél óra a ravatalozóban, séta a sírhoz, a sírnál is búcsú, részvétnyilvánítás, stb. Szóval szerintem alsóhangon egy-másfél órás egy szertartás, az én gyerekeim tuti nem bírnák ki, pláne nem 80 fokban.

Engem anyu 10 évesen sem vitt el a nagypapám temetésére, akit pedig nagyon szerettem :(

Igaza volt, nem való gyereknek!

6 éves voltam, mikor a nagypapám meghalt, még emlékszem arra a pillanatra, amikor mama közölte anyával a hírt. 3 éves koromig náluk laktunk, tata imádott, én is őt, mégsem voltam a temetésén. Tesóm pár hónapos volt akkor.

Szerintem is MINEK vinnéd? Még ha a nagymamád "látná is fentről a dédunokáit" akkor láthatja bármikor, nemcsak a temetésen. Ha meg nem emiatt, akkor tényleg minek? Nem értem anyukádat. Szerintem kérdezd meg tőle, kíváncsi lennék az illiken kívül adna e értelmes magyarázatot....