Az anyagiakon kívül mi más oka van, hogy megálltatok egy gyereknél?

Idegrendszer :-)

Majdnem 4 hónapos koráig hasfájós volt a kisfiam, amúgy is nagyon nyűgös típus. Most 2,5 éves. Egyelőre egyikünk sem gondolkozik második gyereken. Nem mondom, hogy soha, de még pár évig biztos nem lesz.

Úgy érzem, ezt nem tudom még egyszer végigcsinálni.

Persze a kisfiamat nagyon szeretem, imádom, nem cserélném el semmiért. Csak ebből elég egy is :-)))

Én mindig is két gyerekre vágytam, nekem nincs testvérem, és mai napig úgy érzem, hogy valami nagyon fontos dolog kimaradt az életemből, és ennyivel kevesebb ember vagyok. A párommal meg is beszéltük, hogy minél előbb jöjjön a második baba, kicsi korkülönbséget szerettünk volna. Mi sem álltunk rózsásan anyagilag, átlagfizetésből éltünk. Sajnos úgy alakult, hogy még terhesen megözvegyültem, azóta is egyedül vagyok a kislányommal, aki most másfél éves.

Lehet, hogy majd még lesz valaki az életemben, akivel gyereket vállalok, de egyre kevesebb esélyét érzem. Már 35 éves vagyok, nem szeretnék túl későn szülni, és mivel egyedülálló vagyok, ez maximum csak évek múlva történhetne meg. Ezt pedig túl későnek érzem, habár sose mond, hogy soha...

21:53, részvétem, nagyon sajnálom, ami Veletek történt! :(

Nálunk a kor miatt nem lesz. 35 és 39 évesek voltunk, mikor született a lányunk. Most 38 és 42 évesek vagyunk, és úgy ézrem, nem fér bele... Örülök, ha ezt az egyet tisztességesen fel tudjuk nevelni, hiszen most nem rossz az anyagi helyzetünk, de honnan tudom, mi lesz, mikor épp egyetemre jár majd például? Lehet, hogy nem lesz munkánk, betegesek leszünk? És akkor miből fogjuk őket támogatni majd?

21.53

Én is nagyon sajnálom! :((

Legyen hálás mindenki Istennek, aki több gyereket szeretett volna és meg is adatott neki. Én ebbe a táborba tartozom, örülök, hogy emegngedhettük magunknak a 3 gyereket, hogy a jövő mit hoz, még nem tudom.

De elfogadom azt, akinek csak egy van, bár eleinte nehezen fogadtam el, nem vagyok egyke párti, de mostanra sok családi esettel találkoztam és elfogadtam.

Nagyon szeretjük a fiúnkat,de mind a ketten úgy érezzük,hogy nem maradnánk ép elméjűek,ha lenne még egy.

Mondjuk nálunk a terhességtől kezdve problémák voltak és a születéskor is kérdéses volt,hogy életben marad e,de azóta is folyamatosak a problémák.Nehezen is kezelhető,de mi is.Néha úgy érezzük,hogy ez nem nekünk való,annyira a maximumot szeretnénk nyújtani,hogy ez felőröli az idegeinket.Én még tudok lazítani,de a férjem nehezen,főleg,ha valami gond van.Sokkal mogorvábbak,ingerlékenyebbek,savanyúbbak vagyunk ,mint gyerek előtt,pedig nem így képzeltem...Minden tiszteletem azoké az a családoké,akik 2-3 gyerekkel is tudnak nyugodt,harmonikus életet élni(egy kicsit irigylem is ezt őket).Hát nekünk nehezebb,de minden erőmmel ezen leszek.