Szoktatok olyat érezni, hogy képtelenek vagytok megoldani a feladatot?

E téren én olyan vagyok, mint az időjárás;)

Van, amikor úgy érzem, hogy szárnyalok, tele vagyok energiával, mi nekem ez a három gyerek, de az elmúlt hetekben egyre jobban nehezemre esett a délutáni tanulás a gyerekekkel, a 2 éves szórakoztatása, a takarítás.

Aztán egyet zökkenek, és megint minden jó, de most valahogy úgy érzem, leeresztettem, mint egy lufi:)

Persze, állandóan lavírozok a feladatok között és a mérleg mindig máshová billen :) Ha csak a gyerekekkel foglalkozom, akkor kupi/kosz van és nincs kaja, ha a háztartással, akkor magamra nem jut idő, ha meg végre leülök, pl. mint most ide, akkor is az jár a fejemben, hogy mennyi mindent lehetne csinálni, stb, stb. Néha úgy érzem, megőrülök!

Emiatt úgy irigylem a pasikat, nekik "csak" dolgozniuk kell, meg meló után foglalkozni a gyerekekkel, nem kattog ezer más dolgon is az agyuk közben :)

Én késő este, éjjel nézek nyugiban filmeket, sorozatokat.

Már megszoktam a kevés alvást:-)))