Ki, hogy bír kijönni a férje előző házasságából született gyerekével?

11:31 tudom hogy lehetek ugyanabban a cipőben, de azért bízom benne, hogy nem garancia az, hogy ő már elvált arra, hogy tőlem is el fog, de természetesen benne van a pakliban a dolog! Úgy gondolom, hogy ebben a témában 2 tábor van, az egyik az, AKIT elhagytak, és a férje nem foglalkozik a közös gyerekükkel, vagy ha nem is a gyerek a probléma az elhagyott nő dühös, és megkeseredett, lásd fentebb egy hozzászólót, én ezt is megértem, ha én lennék a másik oldalon biztos hasonlóan éreznék, abban már nem vagyok biztos, hogy úgy is cselekednék, mint ahogy az ilyen "nem szerencsés" helyzetben lévő nők, anyák teszik, DE pontosan azért írtam ki úgy a kérdést, hogy azok írjanak, akik az én "oldalamon" vannak, tehát a férjük elvált egyszer, mert nem kívántam vitát nyitni az elhagyott nőkkel!!! Válasz még annak, aki szerint "gonosz" vagyok az az, hogy vajon az a nő, aki a gyermek édesapjától is elmarja a gyerekét, csak mert őt elhagyta, ellene hangolja, uszítja az "utód" nő ellen, nem tesz ugyan úgy rosszat, és nem okoz ugyan úgy kárt a saját gyermekének??? Amikor egy nőt elhagynak nagyon lekerekíti itt sok nő a történetet, vagy egy roh*adék utolsó szemét a férj, vagy a szem*ét rib*i, akiért elhagyott, vagy a mocs*ok nem jön a gyerekért! Vannak ezekbe a kategóriákba is tartozó férfiak, ezeket inkább nem minősítem! De nagyrészt, én úgy tapasztalom, hogy nem erről van szó!!! Egy mondatban írnám: Az EXEK bosszúja határtalan, és semmi nem szent számukra!!! Még a saját gyermekük sem!

Úgy hangolja, hogy felhívatja az apját telefonon a gyerekkel, hogy megtudja hol jár! A gyerek szájába adja, (akkor mikor elváltak még csak 4 éves volt a gyerek) hogy apa egy disznó! Amikor megy a férjem a fiáért kiáll az egész család az utcára, veszekedni, szidni őt! Volt, hogy megkértük, hogy öltöztesse szépen fel a gyereket, mert olyan helyre vinnénk, és erre otthoni koszos papucsban küldte el a kicsit! Kedves kötekedőm! Te is így cselekszel??? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a férjem előző házasságából született gyereke engem nem utál, mi jóban vagyunk aránylag, csak mostanában vannak ezek a gondok a viselkedésével! A gyerek velem látta először a Balatont, nem volt olyan alkalom, hogy ne kapott volna ajándékot tőlem, tőlünk, vittem Veszprémbe az állatkertbe, a Fővárosiba, a macifarmra, játszóházba, mindenhová, mintha a sajátom lenne, csak azt várnám az apjától hogy úgy fegyelmezze a gyerekét, mint ahogy az enyémet is!!! Azért örülök, hogy írt olyan is, aki itt támad engem, mert ezzel ad nyomatékot annak, hogy valójában ki az, akiből még ilyenkor is csak a keserűség, a harag, és a düh beszél! Nem képes megbékélni a helyzetével, vagy MINIMUM !!!EMBER!!! maradni a gyereke érdekében!!!

12:01 :DDD Ez tetszett!!! :)

12:01 de vigyázz mert itt mindjárt a torkodnak ugranak egyesek!!! :)

Az meg a másik, hogy mikor vinnénk vissza a kisfiút állandóan sír, hogy nem akar hazamenni, velünk akar maradni! Ez azért sokat jelent! Az eredeti kérdésem pedig továbbra is kérdés! Én annyit várnék a kisfiútól, amennyit a tulajdon lányomtól! Csak én nem fogom más gyermekét fegyelmezni, mert semmi jogom! Én is kiakadnék, ha más nő próbálná fegyelmezni a gyerekemet!