Miért hiszik azt a nagymamák, hogy az a szeretet jele, ha teletömik édességgel a gyereket?

Mintagyerek a nagyobbik, eljöhetnél megnézni. Na nem azért, hogy lásd anyai kvalitásaimat, hanem, hogy csodáld őt. Mert megérdemelné. Súlyos beteg és olyan önfegyelemmel csinálja, minden velejáróját, vérvételt, kórházat, étkezést, injekciókat, hogy megérdemli bárkinek a csodálatát 4 évesen. De ez nem nekem köszönhető, ez az ő egyedüli érdeme.

Az viszont az enyém, hogy a környezetünkben mindenki betartja, amit kérek. És igen, keményen kiosztottam anyósomat, apámat, anyukámat. Odavittem bemutatni milyen termékek, amiket én veszek, adok a gyerekeimnek. és képzeld van 500 forintos magas kakaótartalmú csoki (csak ilyet kaptak közeli családtagoktól), van tönkölybúza teljes kiörlésű cukor nélküli sütemény, jogobella joghurt, stb stb stb. Mert megmondtam, pénztelenség nem akadály, megveszem én. és megvettem, minden hónapban kiosztottam 4-4 kiló lisztet például, mellé korpát, olajos magvakat, joghurtot, kekszet.

Úgyhogy nem volt könnyű, de igazodtak. Belátták, hogy a gyerekeim egészsége többet ér. Mert megmondtam, az hogy maga mit eszik, nem érdekel, magánügy, nézze meg, mennyi gyógyszert kell szednie-ez is magánügy, de nem szeretném, ha a gyerekeim oda jutnának, ahol ők vannak. gyógyszerhegyek, panaszáradatok. Egészségesen éljék végig az életüket.

Ja és a kicsi, őt is megnézhetnéd, bár nézz rá a gyerekedre, mert ő pont ilyen, ja nem, bocs az ő listája hosszabb, van csoki, cukor, gabonagolyó. És ő két napig nem evett, mikor nem kapott gabonagolyót. És a szigorúság meghozta a gyümölcsét, itt van az asztalon a tál csoki és hozzá sem nyúl, viszont tegnap megevett egy tál epret, ma délben egy tálka salátát tele friss zöldségekkel. Úgyhogy tudom mit állsz ki. De én kikaptam apám kezéből a nyalókát és repült a kukába. de ugyanígy tettem a keksszel, mert megmondtam vagy rendes időben adja neki, vagy ha bonyolult megérteni és nem bírja megállni, kidobom az összes nassolnivalót. Na nála sem ment könnyen, mert megcsinálta velem azt, amíg elfordultam, hogy felvágom a kicsinek a húst már megtömte csokis keksszel. És aztán volt a hiszti, sértődés, de belátta és ma már nincs ilyen. Jó ő az apám, vele szemben drasztikusan léptem fel. Anyósómmal diplomatikusabban. De felléptem, mert a gyerekem érdeke ezt kívánta. És látom az eredményt. Mondjuk most úgy két év után.

Én gyerkőcöm 2 éves lesz, húsvéti vendégjáráskor sütit evett sütivel, a rokonokat nem akartam megbántani a szigorú nasi-ellenességemmel. Azóta sincs nasizás, csak ha én sütök, abból ehet, nincs telerakva adalékokkal, színezékkel. Amíg lehet, addig óvom a hülyeségektől. Gyümölcs és zöldségimádó, úgy örül egy almának, mint már a kindertojásnak. Csokit fényévente kap, mikor én nem bírom ki, és előtte bontom ki a táblát, kap egy kockát, és megelégszik vele. Én máshogy voltam nevelve, egyél, ha akarsz. Meg is van az eredménye. És a lányommal ellentétben én nem eszem meg a gyümit, zöldséget. Ciki, de tényleg nevelés kérdése! Én inkább odafigyelek, mihez szoktatom a gyereket.

Te is tegyél rendet a rokonságban, nem értem miért nehéz bárkinek is megérteni, hogy első a főtt étel, aztán a nasi. Rendes ételtől fejlődik, nem a csokitól. Szerintem helyrehozható, észérvekkel, 3 évessel már lehet rendesen beszélni. Biztos lázadni fog, mert tudja, hogy enged a másik, de ki kell bírni, hogy belássa, nem ő irányít. Inkább főtt ételt tegyé elé marha gusztán tálalva, mint valami csoda, hogy megkívánja, és ne legyen hely a csokinak. :))