Normális, ha ennyire magam alatt vagyok?

Hát sok helyen hallani, hogy ezt a szülő sokkal nehezebben viseli mint a gyerek, szerintem is így van...

Biztos nem lesz könnyű (főleg neked), de bele fogtok rázódni. Egyrészt ennek ez a rendje, nem lehetsz vele örökké. Másrészt neked is jobb lesz ha jársz közösségbe, dolgozni, találkozol emberekkel és nem csak egész nap otthon vagy. Lehet, hogy most ezt nem így gondolod vagy érzed, de később ez biztos változni fog. A gyereknek meg pláne jót tesz ha közösségbe van, erősödik az immunrendszere, megismer új dolgokat, új embereket, okosodik, tanulnak egymástól mindig valami újat a gyerekek. Gondold csak el milyen büszke leszel majd rá mikor megy haza oviból és elmondja neked a legújabb verset/mondókát amit az oviban tanult! :)Hétvégente majd úgyis megpróbálsz minél több időt vele tölteni és biztos, hogy ez a dolog nem fog a kapcsolatotok rovására menni, meg fog maradni ugyan az az erős anya-gyerek viszony mint eddig. :)

Ne aggódj, minden rendben lesz.

mi lesz veletek később??

az nagyfiam már iskolás,a kicsi bölcsibe fog menni szeptemberben, ez az élet rendje, nem ülhetnek szoknyánk mellett 23-30 évig

2. voltam

Szia, én megértelek!

Mi is "össze vagyunk nőve" a fiammal bár Ő még nem megy oviba de inkább nem is gondolok bele...

Néha a mamáknál alszik 1-1 éjszakát...de hát akkor is úgy hiányzik! Most hétvégén elutazunk (munka miatt) 3 éjszakát a mamánál lesz...ne tudd meg, már most hiányzik! Ha rá gondolok, hogy nemsokára visszük a mamához még sírva is fakadok:-(

igen az teljesen normális!!!

könyörgöm 3évig szinte minden percet a közeledben töltött még jó h aggódsz érte és h félsz!!!!!

az én 1évesem szeptembertől bölcsibe megy én meg suliba...még bele sem merek gondolni h hogyan "élem túl"

de tudom h neki is jót fog tenni...nem kap majd annyi figyelmet mint itthon, könnyen barátkozik majd stb...

a másik h én is nem úgy fexem majd le este h végre vége a napnak, hanem jajj már el is aludt:DDD

vegyél erőt magadon és nézz szembe a ténnyel a kisbabád már nem is olyan kicsi:D

12.43-as te nagyon dinka vagy!!!szó sincs itt arról,hogy azért nyafog itt bárki is hogy nem ül otthon 15 évig a gyerek és anyja.de tudod azoknál az embereknél,akik szeretik a gyerekeiket,akik érzelmileg érzékenyebbek,akik örömként élték,élik meg hogy otthon lehetnek velük és nem óriási tehernek azok bizony elpityerednek,és ez igy van rendjén.

3. válaszoló vagyok,akinek a nagy fia 19 éves,és végig bőgtem a ballagását,és ő már rég nem ül a szoknyám szélén,mégis.

És nem szégyenlem,hogy pityeregni fogok ha oviba viszem a kicsit.

Normális, hogy így érzel. Én is így éreztem. 18 hónapos volt, mikor visszamentem dolgozni, őt bölcsibe adtam. Iszonyú lelkiismeret furdalásom volt, úgy éreztem eldobtam magamtól. Sajnáltam a kicsit mi lesz vele, nem fogom tudni megvédeni, stb. Aztán rájöttem, hogy ezt csak mi anyukák reagáljuk túl. Mindkettőnknek jót tett a változás. Ő társaságban van, szocializálódik, rengeteget tanul, fejlődik, amit én nem biztos, hogy maradéktalanul biztosítani tudnék számára. Nekem kiszélesedett a látóköröm, fontosnak érzem magam(nemcsak a családom által), minden nap szépen felöltözök, tanulok, társaságban vagyok, és nem utolsó sorban pénzt keresek. A bölcsi után örülünk egymásnak, együtt vásárolunk, csavargunk, és persze miénk a hétvége.

Biztos nehéz lesz az elején, és szomorúak lesztek egy kicsit mindketten, de hidd el, később minden rendeződik, és megtaláljátok a helyeteket.

nem vagyok dinka, de amit itt egyesek összenyafgnak az már túlzás.

Aztán csodálkoznak, hogy agyarek soha nem szokik be és szerecsétlen anyámasszonykatonája lesz.