Tanácsokat várok! Gondom van az óvónővel, ti mit tennétek a helyemben?

Hát lehet nem a legjobb az ovonö kisugárzása, de ahogy a gyereked is elmondta ez egy véletlen baleset volt. èn már ezereszer véletlenül lekarmoltam a gyerekemet.

Az hogy pacsált meg nem pacsált, tuti nem fogja azt mondani a fiad DE anya én pacsáltam és még rossz is voltam. a gyerek nem érzékeli ezt. ha pedig elcsúszik utánna egy gyerek akkor te hibáztatod legjobban az ovónöt hogy miért nem szolt rá a fiadra hogy ne pacsáljon.

Kérdés hogy mennyit vág le a gyerek hogy te utálod az ovonöt. mert ha tudja ö is rosszul fogja magát érezni ott.

vidd el és majd az iskolákat is évente fogjátok váltani, és a munkahelyén is majd a gyerekednek minden fönök bunkó és köcsög lesz, de ö megfelelö alkalmazott lesz.

én bemennék a vezetőhöz és elmondanám neki mi történt

és ha lehetőséged van akkor menj át másik csoportba vagy oviba

hiszen a gyerek nyugalma a fő

Ebből ügyet akarsz csinálni??? Először is, nem szándékos volt a karmolás, se az óvónő, se a gyerek verziójában.

Másodszor, nem te vetted észre otthon a karmolást, hanem az óvónő szólt neked, azért ez sem mindegy. Mondjuk, ha szó szerint idézted, tényleg elég flegma volt.

Harmadszor, tényleg nagyon veszélyes a mosdóban kipancsolni a vizet, mert óriásit lehet esni, és ha emiatt elesik egy gyerek és betöri a fejét a kövön, annak az anyukája viszont joggal megy panaszt tenni a vezetőnek, hogy az óvónő nem szólt rá a gyerekedre, hogy ne pancsolja ki a vizet, ezért az ő gyereke megsérült.

A gyerekek nagyon jól leveszik, ha a szülő nem szereti az óvónőt, és ez a helyzet senkinek nem jó.

Én is óvónő vagyok (most már évek óta itthon gyesen), és volt egy ovisom, a 10 éves óvónőségem alatt az egyetlen, akinél éreztem, hogy az anyukája nagyon utál. Nem tudnám pontosan megmondani, miért, de elég volt, ha rám nézett, sütött a szeméből a gyűlölet. A kisfiú pedig egy igazi vad, eleven gyerek volt, bizony sokszor rá kellett szólni. Nem csak én szóltam rá, hanem a kolléganőm is, mégis mindig azt panaszolta otthon, hogy én összeszidtam, sőt sarokba állítottam (sose tettem ilyet 10 év alatt senkivel), és azt is mondta, hogy megpofoztam és megrángattam (egyik sem volt igaz). Nyugodt pillanataiban nagyon aranyos, jó képességű gyerek volt, jókat lehetett vele beszélgetni, de ha rájött a hülyeség, akkor teljesen megzizzent. De soha nem bántottam fizikailag, mégis sokszor jött be tajtékzó szemekkel anyuka, hogy megvertem a kisfiát. Persze hiába mondtam, hogy semmi ilyesmi nem történt, tudtam, hogy nem hisz nekem. Ez valahol a gyerek bosszúja volt felém, és jó pont anyu felé. Mert nyilván érezte, hogy az anyja utál, vagy meg is beszélték otthon, gondolom, milyen borzalmas óvónő vagyok, és egy -egy ilyen indokolatlan "bemártás" után megerősítette a tényt, én a gonosz óvónő, ő meg anyuka ártatlan kicsi fia. Mindegy, rég volt, de máig fájó emlék azért.

És még egy példa, egy ovis bábelőadás végén ültek a gyerekek a szőnyegen, én köztük, és ahogy vége lett az előadásnak, én felpattantam, hogy odalépjek a bábosokhoz. Ahogy léptem ki a gyerekek közül, az egyik kislány is akkor indult felállni törökülésből, és olyan szerencsétlenül "találkoztunk" menet közben, hogy az én térdem összeütközött a fejével. El is kezdett sírni. Bár az ütés nem volt nagy, de maga a szituáció nagyon váratlan és meglepő volt neki is, nekem is.....nagyon rosszul éreztem magam utána, mert hát tulajdonképpen fejberúgtam térddel a kislányt. Az ő anyukája is szaladhatott volna a vezetőhöz, hogy rugdosom a gyerekek fejét, de szerencsére neki teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy véletlen baleset volt, nem más.

Szóval szerintem felesleges ezért a vezetőhöz szaladgálni, mert véletlenül megkarmolta az óvónő a gyerekedet.

Egyet kell értsek az utolsó hozzászólóval 13:06. Szintén óvónő vagyok. Vannak véletlenek, ezért teljesen felesleges a vezetőhöz menni. Ha nem érzi jól magát a csoportban, akkor kérd át egy másikba, ovin belül.

Nálam is volt olyan szülő, aki utált, mert szólni mertem, hogy a gyereket 38fokos lázzal, taknyosan ne hozza oviban. (mellesleg munkanélküliként otthon volt egész nap). A szülő elkezdte önmagát hergelni, 2 napig hívogatott, hogy hogy merek beleszólni a nevelésébe, majd mikor megkértem, ne hívjon többet, ment a vezetőhöz. A gyerek egy merő utálattal nézett rám, mindig hátat fordított, nem vett rész a foglalkozásokon. A vége az lett, hogy anyuka kivette a csoportból. Nagyon sajnáltam, hogy ez lett a vége.

A fiad érdekében próbálj először az óvónővel beszélni.

Legjobb lenne úgy fogadóórát kérni, hogy mindkét óvónő ott legyen, ha megoldható (így még "tanúja" is van a beszélgetésnek, és ha a másik óvónőnek nincs baja, akkor kiállhat melletted.)

Mondd el, miket sérelmezel, és azt is, hogy szeretnéd, ha közösen találnátok megoldást a problémákra a kisfiad érdekében, mert jelenleg utál oviba járni.

Talán ha azt látja, hogy nem ellenséges a hozzáállásod, akkor ő is változtat a viselkedésén.

(oviban dolgozó gyógyped. anyuka)