Kisgyerekes Anyukák, lett valami káros következménye annak, hogy pici korában hagytad sírni a babád? (már aki ezt a módszert választotta)

Az én összes ismerősőmnél, akik ezzel büszkélkedtek, hogy sírni hagyták a gyerekeiket, látom a következményeket.

A szülők az égvilágon semmit nem tudnak a gyerekeikről. Látszólag szoros kapcsolatban vannak, de valahogy mégis, mintha nem kommunikálnának, fogalmuk sincs a gyerekek dolgairól.

A szomszéd, akinek a gyerekei 3 hétig sírtak a járókában, aztán beszoktak, pont a múltkor veszett itt össze a férjével, mert nem tudták eldönteni az egyébként 17 éves gyerek most melyik iskolába jár, ott mit tanul és milyen végzettséget kap. De ugyanígy nem tudnak a már felnőtt fiúkról sem semmit, mert az semmit nem mond el nekik, csak úgy kiderülnek a dolgok, van ami évek múltán. És aztán csodálkoznak.

Én azt szűrtem le, a gyerek rájött 3 hét sírás után, hogy ezeknek kár is mondani bármit is és tartják, nem mondanak el semmit sem a szüleiknek.

Hogy most aztán ez káros vagy szerencsések a szülők, nem tudom. Mindenesetre engem elrettentett attól, hogy sírni hagyjam a gyerekeimet és remélem sosem lesz ilyen semmilyen kapcsolatom velük. s tudni fogok a dolgaikról.

A szüleim az első 2-3 éjszaka hagytak minket sírni a tesóimmal (5-en vagyunk) onnantól kezdve átaludtuk az éjszakát. De akkoriban ez volt a "divat" Ugyanúgy, mint most a "sírninemhagyás divat"

Mindannyiunknak nagyon jó a kapcsolatunk a szüleinkkel, igaz már nem tinik vagyunk.

Viszont nem emlékszem, hogy kirívóbb lettem volna a többi tininél, sőt a tanárok is szerettek, mert jó magatartású voltam és jótanuló. Az osztálytársaim is szerettek. A szüleim mindig tudták kivel barátkozom, persze nekem is voltak titkaim de ezt azért nem fognám rá a sírni hagyásra :)

Most nekem is van egy kisbabám és én a kettő út közötti aranyközéputat választottam. Többnyire odamentem hozzá, viszont nem kapkodtam föl minden egyes nyisszenésre, nem alakult ki benne, hogy ha csak eljajintja magát már ott vagyok.

Pl a járókában is volt, hogy sírt, de nagyon hamar megtanulta magát lekötni, játszani a játékaival. Most sincs probléma az önálló játékkal. Most 15 hónapos.

Viszont szerintem babája válogatja. Van aki tényleg csak akkor sír ha baja van, más babánál a sírás meg kb. a beszélgetést jelenti. Szerintem.

21:21-nek totál igaza van, csatlakozom + hozzáteszem, hogy sírás és sírás között is van különbség.Az egyik az okkal történő sírás, a másik a hiszti.Nekem 3 hónapos a picim, egyedül vagyok vele hétköznap, s mivel enni-inni-főzni nekem is kell ( az alvást azt "közösen" oldjuk meg ), így aztán bizony vmikor sírni hagyom, de be - bemegyek hozzá, tyütyörgök, beszélek hozzá, megsimogatom, cumiját a szájába adom stb.Ilyenkor mondom neki, hogy "Anya miért nem tud jönni hozzád."Tán bolondnak néztek, de érti a gyerek, higyjétek el.Az enyém egyébként ritkán sír ok nélkül - szóval ritkán hisztizik - kivéve egy hossszú apukával töltött hétvége után, ugyanis az apja szinte azonnal felveszi, ha sír.Na, ilyenkor aztán nem lehet vele bírni kb.egy kerek egész napig, de utána rájön a drága, hogy állandó felkapdosás nélkül is meg tud békélni.Szóval inkább tenni kell a sírás ellen, úgy vélem - és nem azonnali ölbevétellel, mert soha nem szokja meg, hogy nem lehetsz ott vele mindig - ki kell ismerni a babát.Bevallom, rendmániás vagyok, szeretek adni a környezetemre, és a legelején nagyon frusztrált, hogy állandóan kupi van - most is, bár egyre több időm van, ugyanakkor bántott a lekiismeret, hogy sír a babám.Ezért aztán megfejtettem az összes "kódját", mikor milyen kívánságának ad hangot.Ma már meg tudom különböztetni szinte az összes hangskáláját és tudom, mi a teendő.Na, látjátok, ez nem mindegy.Mikor okkal sírni hagynak egy gyereket, vagy amikor azért sír, mert kényeztetésre vágyik.Ez előbbit igenis megsínyli a gyerek és berögzül a tudatalattijába - ami, mint tudjuk, erősebb, mint a tudatos én, az ott őrzött emlékek sokkal tartósabbak, mint a tudatos én által rögzítettek - és kivetül a későbbiekben, az utóbbit, a hiszti közbeni hanyagolást azonban elfelejtik egy idő után, max.nehezebben dolgozzák fel, hogy nincsenek mindig ott körülöttük, de idővel idomulnak a környezetükhöz.

Én ez utóbbit, mikor meghallom, hogy picim ezért ordít ( =gyere, hisztizek, vegyél fel ), még az ajtót is becsukom.

Kedves 21:46!

Egyszerűen elrettent, amit itt leírsz! Szinte fáj a picid nevében is!

3 hónapos gyermek soha nem hisztizik, soha! Olvasd el pszichológusok véleményét erről.

A másik gondolatom pedig az erről, hogy egy gyermeket nem csak úgymond kiszolgálni kell. Nem csak etetés, alvás, pelenkázásról szól a gyermeknevelés. Az ölelésről, szeretgetésről ugyanúgy! Miért nevezed hisztinek, ha gyermeked a jelenlétedre vágyik? Miért hiszti az, hogy egy emberpalánta szeretetre, egy jó szóra áhítozik? Hogyan szóljon az anyjának, ha nem sírva? Egy csecsemő még csak így tudja jelezni, ha igénye van valamire. Te meg rácsukod az ajtót?!! És azt hiszed, ez így rendjén van?! Nem a lakás pucerálásával kéne foglalkoznod, hanem inkább a babáddal, akit úgy vártál, akit úgy akartál. Most itt van, és Rád vágyik, az ölelő karodra.

21:46 Csatlakozom az elottem szolokhoz, szornyu, amit irtal... Egy 3 honaos baba tenyleg nem azert sir, mert hisztizik. Eddig teljes biztinsagban erezte magat, nemreg megszuletett, meg minfen idegen neki es uj, bun az, ha nem szeretne egyedul lenni, mert esetleg fel vagy nem erzi magat jol es vagyik az anyukaja szeretetere, aki erre racsukja az ajtot? Nekem is 3 honapos a babam, nagyon szeretem a rendet en is, es nekunk nagyon nagy hazunk van, megsem hagyom sirni a babat soha! Amig picit pityereg max.1-2 perc, ha eppen pl. Wc-n vagyok vagy ilyesmi, kulonben nem. Es a minap megdicsert a gyerekorvos, hogy nagyon szeret ilyen csaladokhoz kijonni, ahol latszik a kusbaban, hogy milyen sokat foglalkoznak a babaval.

Egy picit el vagy tevedve sajnos. Lehet, hogy kisikalod a lakast, de a babadnak ezzel nem teszel jot.