Nem vágyunk 2. gyerekre, ez normális vajon?

Masodik valaszado vagyok. Persze, hogy nem vagy egyedul. :) Ez is ugyanolyan termeszetes, hogy valakinek 1 gyereke legyen mint az akinek 2-3 van. Csak az okok elterok, van aki az anyagiak miat dont az 1 gyerek mellett, van aki azert amiert en es... A lenyeg az, hogy ne band meg a dontesed, haladj a sajat utadon es eld a sajat eleted, ugy ahogy te jonak latod. Ne mas eletet nezd es ne hasonlits ossze magatokat masokkal. Ne az alapjan donts teso kerdesben, hogy valakinek mar van 2 vagy 1. A te almaidat, lehetosegeidet, vagyaidat nezd. Ha boldog vagy igy es ugy erzed nem akarsz masodik babat akkor ezzel nincs semmi gond. Rosszabb az, ha bevallalod ugy, hogy nem vagy biztos magadba. Nekem edesanyam nagyon ki volt borulva, hogy nem lesz a fiamnak kistestvere. Zokogott amikor elajandekoztam a fiam cuccait mert tudta komolyan beszelek. Viszont mondott egy mondatot ami eleg mely nyomot hagyot bennem es en is gondolkodtam egy ideig: "lanyon az, a lehetoseg, hogy a fiadnak testvere legyen nem lesz veled orokke, telik az ido, oregszunk vagy elsz most a lehetoseggel vagy keosbb megbanod". Aztan rajottem, hogy nem fogom megbanni mert ha a fiamnak sosem lesz testvere akkor nem tudom mihez hasonlitani a mostani helyzetemet tehat sosem fogom megtudni milyen let volna ha... ezert nincs mit megbanni. Varjatok meg egy kicsit es majd meglatod, kesobb, hogyan erzel. De semmi gond nincs azzal, ha valaki 1 gyereket akar barmi legyen is az oka.

Mi se tervezünk. 27 hónapos a kisfiúnk. Mi úgy vagyunk vele, hogy 1 gyereknek mindent meg tudunk adni, de kettőnek már nem mindent. Miért kapjon kevesebbet mind a kettő csak azért, mert estvére van? Én nem értek azzal egyet, hogy ahol 1 gyerek elfér, ott van hely még 1-nek. Én pl. nem tudtam továbbtanulni, mert a szüleim nem tudták fizetni, mondván, van egy testvéred. Elmentem dolgozni, évek múlva megpróbáltam az egyetemet, de nem tudtam összeegyztetni a munkával. Mindig használt, szakadt ruhákat kaptam, mert a tesódnak is kell, ennyire futja. Míg mások jártak nyaralni, mi csak álmodozhattunk róla. Pedig átlagkeresőek voltak a szüleim, csak lakáshitel, stb. Én nem ilyen életet akarok a gyerekemnek. Tudjam taníttatni, sportolhasson, amit csak akar. Nem fogom ezeket elvenni tőle, de cserébe lesz egy tesója, akit majd lehet utálni fog, amiért miatta kellett lemondania olyan dolgokról, amiket szeretett volna. Úgyhogy mi se tervezünk.

Ne aggódj,mi sem tervezzük,a lányunk 2.5 éves.Néha eszembe jut,hogy esetleg 2-3-4 év múlva,de egyáltalán nem erős az érzés,inkább azt mondanám,hogy én sem szeretnék.Amúgy meg én is úgy érzem mint a 2.válaszoló.Élvezem,hogy már "nagy" a lányunk és bizonyos szempontból önálló és lehet vele kommunikálni,bohóckodni és,és hogy csacsog:-)Szép volt a újszülött és csecsemőkor,de örülök,hogy eltelt.