Normalis ha 21 eves vagyok es vadul vagyom egy gyerekre?

Na, jól látod ezt így ilyenformán nem szabad!Mindkettőtöknek akarni kell, mert ketten lesztek felelősek érte-de ezt látom nem kell magyaráznom.

A lényeg az, hogy dédelgesd ezt a vágyadat, nem kell, hogy elmúljon-sőt.Az idő repül, és lehet, hogy nagyon hamar teljesül-alkalmas lesz, a párod is vágyni fog rá...stb.

Esetleg találj magadnak pótlólag valamit, míg sajátod nem lesz-rokonságban babázhatsz, ha van lehetőséged-imádni fognak érte:)))De semmiképpen ne akard, hogy elmúljon-készülődj rá és meglásd hamarosan eljön a megfelelő idő.

Egy nő érzi hogy mikor ütött a biológia órája és egy 21éves az már nem a kamaszkorát járja,ha úgy érzed eljött az ideje és a párod is úgy gondolja akk mindent bele!

Különben én 22 vagyok és nekem is most indult be hogy nekem kell a gyerek 1 évvel ezelőtt hallani sem akartam róla!

Sok sikert!

Teljesen normális ez az érzés!!Nálam is pontosan így volt,kb ennyi idősen kezdtem érezni.Semmi esetre sem ajánlanám a gyógyszer titokban való elhagyását,mert esetleg a mostani stabil kapcsolatod nem is marad stabil,és tönkre teszed egyetlen lépéssel 3 ember életét.Igazán lehetsz még türelmes,nem vagy elkésve.Mást írnék,ha a párod is akarná...

Amúgy, igen elmúlik.Most felerősödött,de még elfog múlni.Na nem véglegesen és nem is nagyonnagyon,de csökkeni fog.Ez biztos.Örülj a párodnak,élvezd az életet,utazzatok,tanuljatok,bulizzatok,erősítsd a kapcsolatot és meglátod ez a pár év türelmesség meghozza a gyümölcsét,egy harmonikus család formájában.Én is nagyon akartam rettenetesen,az akkori párom már korban is benne volt,de mégsem akarta.Az lett a vége,hogy most itt vagyok 25 évesen új szerelemmel,és akarjuk mindketten!Csodálatos érzés hogy egyre vágyunk!!Ezt kár lett volna kihagynom,a saját önző akaratomért.Ráadásul (ne legyen így) de nem is biztos,hogy vele van megírva a sorsod...

Türelem:)))

Szia!

egy hónapja töltöttem a 22-t. Vőlegényemmel még nem igen terveztünk babát, de egyre nagyobb a valószínűsége, hogy mégis lesz. Az egyetlen dolog ami miatt nem tudok teljesen örülni neki az az, hogy a párom még tanul, én is épp munkát keresek.Így a felneveléshez kicsit többet kell feladnunk mintha még pár évet kaptunk volna kettesben.

7:25-ös megkérdezhetem, hogy ti hogy/mennyi mindent "áldoztatok" fel a mostani családi életetekért?

Ne érts félre, nem bánom a babát, csak jó olvasni, hogy más is 22évesen szült, és kíváncsi vagyok hogy építettétek fel a közös életeteket.

Előre is köszi.

Neked pedig kedves kérdező, jó álmodozást, és gondolkozást! De a párod beleegyezése nélkül semmit ne tegyél, még az én is vőlegényem is csak dolgozgatja fel az eseményeket.

szia!

Teljesen átérzem a helyzeted,én 20 éves vagyok, és elgondolkodtam már rajta, hogy elborult az elmém. Én pl. sokszor vásárolgatok babaruhákat és teszem el őket, hogy majd jó lesz a gyerekemnek, akit már annyira várok, hogy beleőrülök, legszívesebben azonnal szülnék. Automatikusan fiú ruhácskákat vettem, remélem legalább bejön a megérzésem:) én 3 éve vagyok együtt a párommal, most fogunk kimenni külföldre dolgozni, így 1 év alatt meglesz a pénz a házra, és remélem, hogy jövőre már semmi sem fog megállítani abban, hogy babánk legyen.. igaz nehezen bírok várni addig..:) Kitartást !!