Miért gügyögnek a szülök a gyereknek? Nem zavarja öket, hogy a gyerek úgy megy iskolába, hogy náluk még mindig "tistutya" meg "csicsa" van otthon?

most tényleg ennyire nem akarjátok megérteni a kérdést, vagy nem találkoztatok még ilyen gyerekekkel??

gy.k.: a csicsa ezeknél a gyerekeknél cicát jelent.

Igazad van, kérdező, egyre több ilyen nyelvi tunyasággal lehet találkozni, mert sok szülő, főleg anya azt képzeli, hogy de jó, de aranyos dolog az, ha szándékosan hibásan mondd jópár szót a gyerek meg persze, hogy eltanulja a rossz példát, és itt nem bántom magunkat - én is kisgyerekes anyuka vagyok - de végülis mi foglalkozunk a gyerekkel leginkább, főként a beszédtanítással is; anyanyelv elvégre, nem pedig apanyelv)

A cukiság nem itt kellene, hogy kezdődjön.

Azért az óvodában is elég sok ilyen jellegű foglalkozás van, nem hiszem, hogy elnézik, hogy valaki 'tistutyázzon'még nagycsoportban, 6-7 évesen is...

Nekem most a legkisebbem 2 éves múlt, de már most inkább macska mond a cica helyett, elég nyomatékosan. De hozzáteszem, én sem vagyok ilyen becézgetős típusú anyuka, aki szerint így kell beszélni: tejci, tejcsi, anyuci, babuci stb.

Hogy miért csinálják,azt nem tudom,de tény,hoyg csinálják.

Nagyrészük valószínűleg pusztán megszokásból,még babkorból.

Hozzá teszem,hogy babakorban is ellenzem a gügyögést.

És mivel a gyerek a szüleitől tanulja a beszédet (is),így tanulja meg,így rögződik,sok esetben már a szülő hiába "kapcsol" és vált normális beszédre a gügyögés helyett,elég nehéz módosítani a berögzött szavakon.

Én elsősorban nagyszülőknél vettem észre ilyet a környezetemben (többek közt egy darabig anyósom is csinálta),de gyorsan leszokott róla,mert a kislányom babakorától fogva mondtam,hogy ezt ne csinálja.