Nem tudom szeretni férjem kisfiát, mit tegyek?

Ha eleve egy szófogadatlan kisfiú volt,akkor a jelenlegi helyzet biztosan megviseli és emiatt még inkább követeli a ráfigyelést,neki sem könnyű.

Tudom nehéz,de próbálj meg mindent,idővel megtérűl,az is lehet,hogy évek kellenek,de a jóindulatod előbb-utóbb megteremti a szeretetteli,bizalmas légkört.még az is lehet,hogy nem adnád pár év múlva semmiért a kispasit...az élet néha olyan dolgokat prudulál :-) .

Megértelek én is ezen dolgozom, noha az én helyzetem sokkal könnyebb mivel a kisfiú nem velünk él és már 8 éves.

De még így is nehéz :( Tudom, hogy szeretetre van szüksége, ő is szeretne családba tartozni, de sajnos rögtön meglátom a hibáit és rossz szó, de elítélem miatta :(

Amit én próbálok vele kapcsolatban csinálni, sok testi kontaktus, ölelés, puszi ill. igyekszem lenyelni ha olyan hibát veszek észre, ami tudom, hogy egy gyerekben nem szabadna, hogy ennyire zavarjon (pl. állandó nyerni akarás, játékban csalás meg ilyesmik) Viszont meg is beszélem vele, hogy kb. tudja milyen elvárásaim vannak vele szemben is.

Általánosságban szerintem az igaz egy kapcsolatra, hogy minél többet adsz bele, annál jobban fogod szeretni az illetőt. Szóval valami ilyesmi, remélem tudsz hasznosítani belőle valalmit.

Sok sikert!

tudjuk, hogy szeretetet kérdezted, de először el kell fogadnod.

Majd a közös életetek során szépen kialakul a szeretet is. Nem szabad erőltetni.

Én is nevelem a férjem kamaszlányát (11 évesen került hozzánk), az sem volt először egyszerű. De az elfogadás az első. Nem vártam el, hogy szeressen, de egy feltételem volt: fogadjon szót nekem is, mint a tanárnéniknek. (ti esetetekben ovónéni)

Kb. 1 év után kezdtem rá boldogan visszagondolni: kirándulásokra, strandra stb.

Nagyon sokat beszélgettem vele, minden játékba, foglalatosságba bevontam őt is, ugyanúgy, mint az enyémeket. Neki is jó egy év kellett mire elhitte, hogy nálunk biztonságban van, és nem fogom kirakni.

Hidd el, neki sokkal nehezebb lesz, mint neked, hiszen ő az anyukájától lesz elszakítva.