Ez a dackorszak? (bőv. Lenn)

annak tűnik. :)

amit tehetsz: következeteeség, és türelem. megverni, kiabálni, sztem nem érdemes.

nálunk is pont ennyi idősen kezdődött a durva észe. amikor minden egyből nem! meg hiszti volt. pl. nemakart öltözni, pelenkázni..először észérvekkel próbálkoztam, pl. ha nem öltözünk akkor nem tudunk elmenni a boltab, és akkor nem lesz ebéd , vagy nem lesz mandarin (amit akkor épp nagyon imádott), ez egy darabig bevált. aztán már nem. már minden nem volt. jössz? nem! most szólok utoljára, jössz? nem!!! akkor fogtam odamentem felkaptam és elkezdtem a műveletet. rúgott kapálózott visított, nem törődtem vele egy cseppet se, rá se néztem hozzá se szóltam. aztán egy idő múlva abbahagyta, látta hogy felesleges. kb. 2,5 -3 hónap volt ez a merő iszony, amikor mminden nap reggeltől estig harc volt. aztán szépen elfogadta hogy öltözni meg pelenkázni stb kell ha anya mondja. na meg persze okosodott is. emeltt az öszes kis hülyeséget amit akart és teljesíthető volt, nekem meg teljesen mindegy volt hogy így van vagy úgy, azt teljesítettem neki, tehát emiatt nem érezte magát elnyomva. gyakran kérdeztem a vélemyéét, pl. a piros vagy a kék szalvétát vegyük meg? ez a mai napig így van. persze nem vagyunk ma sem hisztimentesek, 2 éves 3 hónapos, ráadásul megtudta hogy jön a tesókája, ami bekavart neki, de alapjában jól kezelhető.

kitartás! :)