Egy tegnapi válaszadó szerint hiperaktív gyerek ritka, de sokkal több a lusta és önző szülő, mi a véleményetek?

Kedves utolsó!

Úgy kezdtem hozzászólásomat, hogy senkit megbántani nem akarok. Valahol az is benne volt, hogy tisztelet a kivételnek. És ez így is van. Valóban nincsen hiperaktív gyermekem.

Talán a válaszomból is kiderült, hogy nem a valóban beteg gyerekről illetve szüleiről szüleiről írtam. Elismerem, hogy van, létezik ez a betegség. Tudom, hogy régebben nem foglalkoztak vele, azért nem ismerték az emberek. Viszont az vitathatatlan véleményem szerint, hogy ma túl sokat foglalkozunk vele. A valóban beteg gyerekek esetében túl keveset, de tudod iszonyatosan könnyű egy neveletlen vagy egyszerűen csak lényegesen aktív gyerekre ráfogni a hiperaktivitást. Hiperaktivitással kapcsolatban nem tudok példát írni arra, amire gondolok, de a diszlexiával igen. Amikor gyereke voltam volt egy osztálytársam, aki mint azt utólag bebizonyították, ezzel a betegséggel küzdött. A 80-as években még azt mondták rá, hogy nehezebben megy neki az írás és olvasás mint a többi társának. A tanítónő lényegesen többet foglalkozott vele, a szülei is nagy hangsúlyt fektettek a dologra. A végére mindenki beletörődött, abba, hogy tőle ennyi várható, írni és olvasni tud ugyan, de ezzel a képességével dicsekedni sose fog tudni. Ma a szomszéd kislány édesanyja addig vitte orvosról-orvosra a gyereket, amíg be nem sikerült bizonyítania ezt a betegséget. Sikerült neki. Képzeld a gyereknek se olvasni se írni nem kell tudni, mert ő beteg. A mi időnkben egy jó tanár+szülő páros kihozta a gyerekből ami kihozható, ma meg mivel beteg rá kell hagyni a dolgot.

Nagyon valószínűsíthetően hiperaktív ovodás a gyermekem. Nincs még határozott szakvélemény, hisz ahhoz iskolásnak kell lennie. Időben felismertem, hogy a megfelelő törődés mellett, kőkemény következetes nevelés mellett sem olyan mint az "átlag" Elvittem szakemberhez, ahova azóta is jár heti egyszer. Ami nem könnyű, mert van egy pici tesó, akinek ezt végig kell ülni, hisz nincs segítségem. Plusz jár a tornára, amit ugyanúgy a picivel várunk végig.

Itthon az ébredéstől kezdve folyamatasona kell neki programokat feladatokat adni, hogy ne unatkozzon, mert akkor jön a katasztrófa. Folyamatos felügyelést igényel, hisz egy pillanat alatt sajnos veszélyes tud lenni a kistesóra, nem szándékosan csinálja, sokszor mondja a büntetés alatt, hogy nem tudja mért csinálta...

Nincs a napnak olyan perce alváson kívül, hogy ne kéne vele törődni. Mindent együtt csinálunk, míg egy átlagos anyuka megfőz 1,5 óra alatt, a gyereke nézi mondjuk a tévét, nekem ez 3 óra. Minden megduplázódik, mert törődök vele folyamatosan. Egyáltalán nem panaszkodok, imádom, borzasztó okos, de sajnos a viselkedése sokszor kontrollálatlan.

Senkire nem birom bízni, senki nem jön lassan hozzánk, hisz nem tudják "kezelni" a dolgot. Míg ő borzasztó szeretettel vár mindenkit, sírni tudna az örömtől, a tettei "elriasztják" az ilyen huu de nem akarok csunya szót írni, de lenéző embereket, családtagokat. Így marad a mama havi egyszer vendégnek, de ő 100 km-re lakik.

Egy másodpercre nem engedhetem meg magamnak hogy lusta legyek.. önző lennék??? véremet adom érte. 15 kilót fogytam az elmúlt időben. Mindent elkövetek, hogy neki jó legyen, és ne itélje el a társadalom, mert most még nem tudja a tetteit kontrollálni. Idővel fogja tudni, és minden másodpercben azon vagyok, hogy az addig eltelt idő alatt minden fejlesztést megkapjon, a társait ne "riassza" el, legyenek barátai is. És a nevelésben a kőkemény következetesség...amiben egy percre nem lehet meginogni, mert náluk nagyon fontos, minden gyereknél fontos, de a hiperaktivoknál legesleginkább.

Heti egyszer beszélgetünk apával is, hisz mikor ő hazajön, belecseppen a "nevelésbe"...nincs idő elvonulni.

Szóval ilyen egy hiperaktív gyerek szüleinek élete.

Ha nem lenne hiperaktív, ennyi törődés mellett ennyi odafigyelés mellett ennyi következetesség mellett rég meglett volna az eredmény. Így is megvan, csak minden kétszer nehezebb, minden eredmény nehezebben jön, sőt mások sokszor nem is látják, hisz annyira csekély.

De mint mondtam nem panaszkodom, imádom agyerekeim, nem cserélném el az életünket senki máséval, mégha kicsit nehezebb is. Büszke vagyok rájuk és magunkra is hogy jól csináljuk (szakember ezt mondja, táncsak van benne valami)

Aki azt mondja azért hiperaktív mert lusta önző szülők vagyunk, hát jöjjön, pár órát kap az életemből, meglátjuk... :) :)

Bocs ha kicsit összevissza voltam, de itt rángat a kistesó:)

Igen ez az egyik ami elválasztja a többi hasonlókorú gyerektől. Míg egy csúnya szóval élve "átlag"gyerek a 20dik büntetés után rájön, hogy nem érdemes ezt vagy azt csinálni, ő akár 100szor is ülhet a büntetőszékbe, következőleg is megcsinálja hisz nem tudja kontrollálni magát, de nem tudja miért. Persze ez egy kivülálló szemével, annyi, hogy hú de rossz neveletlen egy gyerek.:( Pedig nem mert 102-jére is beül a büntiszékbe. Nincs olyan hogy feladom. Szivem szakad meg, de muszáj, az ő érdekében.

A te gyermeked mennyi idős?

09:26-os és 28-as vagyok

Az én fimanál 5 és fél évesen állapították meg a hiperaktivitást, de már előbb voltak rá utaló jelek,

(kicsinek is,a hogy elinult pörgött, kicsit agresszív volt, verekedett illetve egy nagyon szerencsétlen óvodaválasztás miatt fajultak el dolgok.

Qrva rossz volt reggel úgy otthagyni gyereket, hogy az mondaj,"Anya azt mondta az Éva néni, gyereke ne játsszannak velem.

Majd du gyomorgörccsel menni, mert az a banya megint szekálta fiamat, a fiam meg nem volt rest és visszaadta, amit kapott.

Verbálisan is.

Egy szó mint száz, abból a bizonyos ovibó (Kispesti Mesevár óvoda-Nádasdy utca részleg)-mivel nem körzetes, az egyik óvónóje "sikeres" közbejárására kirakták és elküdtek a 3.sz tanulási képességeket vizsgáló bizottsághoz.

A nevelési tanácsadóval is kapcsolatban voltunk.

Közben-mivel ilyenkor-kötelező, voltunk gyermekpszichiáternél,aki azonnal Ritalinnal kezdte volna tömni..no comment.

A bizottság végül kijelölt egy másik ovit (Kispesti Hársfa Óvoda), oda járt 2 évig. Érdekes itt fel annyi probláma nem volt, talán mert az óvónők is máshogy álltak dologhoz, mert avezetőnőnek ia hiperaktív gyereke volt..Örök hálán a két óvónőjének, ha tehetném szobrot állítatnék nekik, de tényleg.

(Már a ide a normális oviba járt, amikor kérdezték tőlem, hogy ki az az Éva néni. Mert jött egy nő az oviba, akit történetesen pont Évának hívtak éa fiam nem köszönt neki, mivek "Az Éva nénik mind gonoszak"

Mikor elmondtam, hogy az előző "óvónőjét" hívták Évanak, mindenki ledöbbent.

(Mindez 2005 szeptemberében volt (fiam 2000 januári), az előtte való nyáron nem járt oviba , mert nem volt neki hova, még szerncse , hogy volt 2 nagyszülő és meg tudtuk oldani.)

Ha nagyon akarom, mehetett volna suliba 6 és fél évesen, de aztán maradt még egy évet.

Végül 2007 szeptemberben ment suliba.

Először úgy volt, hogy a Kincsesház nevű, kislétszámú osztályos iskolába fog járni, de az iskola és a azt üzemeltető alapítvány augusztusban bemondta az unalmast.

Elkezdősőött, a huzavona, hogy a kerületben melyik iskola, mirét nem akrja felvenni..végül az Önkormáynzat azt mondta, hogy X iskolába fog járni és kész.

Amennyire az elején furcsán indult, hogy oda jár, ahova előttnem akarták felvenni, mégis annyira szerecsénk lett a 2 tanítónőjével

(pedig pont az egyik modta nekünk, hogy nem kell neki problémás gyerek)

Jó eszű, okos, jó tanuló gyerek benne van az osztály legjobb matekosai között.

Nagyon szeret szerepelni, novemberben megnyeret a kerülezóti szavlóversenyt, múlt héten a mesemondón 2. lett.

Nemrég elkezdett színjátszó stúdióba járni.

nagyon kreatív, imád legózni, gyurmászni, szuper figurákat szokott csinálni.

Már az normális oviban is minidg bevonták minden műsorba, sokszor játszott hosszú szerepeket éa nem kiközösítették, mint sok helyen az ilyen gyereket.

A magatartása soha nem lesz 5-sö, de 4-es is ritkán, van már idén 3 intője.

Sokszor pofázik órán, főleg, ha hamar kész van valamivel és unatkozik.

Viszont lelkes, mindig jelentkezik, minden érdekli.

De pl számítógépes játékok nincsenek itthon, tehát nem ül egséz nap gép előtt és nem lövöldözős, agresszív játékokkal játszik.

Korlátozva van számítógépezési és tv nézési iső is, meg, hogy mit ill. milyen oldalakat nézhet.

Azt nem szabad kihagynom,hogy volt 2 és fél év kőkemény delacato terápia, amit végégcsinált, először heti 3x járt, majd heti 2x.

A fejlesztő szerint egy nagyon enyhe fokú oxigénhiányos állapot is okozhatta problémát, amit születéskor élt át.

Mivel SNI-s, az iskolába is jár fejlesztőhöt, elsőben, másodikban logopédushoz is járt

van egy enyhe fokó diszlexiája, (mondjuk az apjának is-erre írtam, hogy régebben lexarták).

A helyesírás, az ami még nem az erőssége, de mivel ban korrepetálás, meg gyakorlunk, egész jól megy neki.

Jó helyesírás versenyen soha nem fog indulni, de nagyon sokat javult, múltkor 5-öst kapott.

(Itt jegyzem meg, hoyg szerintem minden gyerekre ráférne a logopédus ésa fejlesztő)

Vannak nála sokkal súlyosabb hiperakítv gyerekek, mindig az mondták, hogy határeset, az is meg nem az is.

Akkor szokott leginkább pörögni ezerrel, ha fáradt, vagy ha izgatott. A versenyek előtt sem izgul, hanem pörög.

A memóriája hihetelenül jó, nagyon gyorsan tanul verset, mesét , szöveget.

Rengeteg dokumentumfoilmet néz, néha olyanokat tud, hogy csak lesek ki a fejemből.

Emlékszem 5 évesen simán elszavalta József Attila Altató című versét.

Szóval aki előre ítélkazik, meg vagdalkozik, hoyg így aszülő hibája bla..bla,anak azt monsom, hogy egy tipikus intoleráns magyar ember, aki azt hiszi, azért mert saját maga szerint ő és családja tökéletes, más csak hüyle lehet.

Vegyen "Ásd el magad felszerelést és áaas el magát jó mélyre"