Nagyon megronthatja a szülő- gyerek kapcsolatot a dackorszak?

Ez engem is érdekel.

Kitartást Neked, remélem hamar elmúlik ez az időszak!

Szia!

Én teljesen el vagyok képedve ezen a dackorszakon a 2,5 évesemnél. Teljesen úgy gondolom hogy nemnormális, de látom másnál is ez megy. Annyira durva hogy sokszor a boltban a földön húzom ki,mert annyira üvölt, hogy felvenni sem tudom. Sokszor üvöltök én is mint egy félőrült, mert nem bírom tovább.Meg a szégyenkezés, mikor bámulnak.... Aztán elkeseredek, hogy miért pont az én gyerekem ilyen, és biztos kezeltetni kéne annyit üvölt. Szóval nem vagy egyedül, és nagyon remélem hogy előbb utóbb javul,mert számomra rémisztő.

Szerintem az "erőszakkal" nem fogsz működni. Nekem az jött be, hogy ha bepörög akkor én elszámolok 500ig (lenyugszok), és hatalmas szeretettel fordulok feléje, és akkor ő is megnyugszik. Én is próbáltam ezt a beleerőszakolom a nadrágba dolgot, de az ellenkezőjét értem el vele, még jobban felhúzta magát, és direkt bosszantott. De ha látja, hogy nyugodt maradok, akkor ő is abbahagyja.

Amin nehezen esett át az a következő: ha valamit kért,és nemet mondtam, akkor ami a keze ügyébe került azt elkezdte szétszórni. Utána addig nem engedtem el onnan, míg össze nem szedte amit szétszórt. Először én is tök mérges lettem, de rájöttem, hogy felesleges. Mikor nyugodt maradtam egy idő után ő is megnyugodott. Kb2 hétig naponta 2-3szor játszottuk ezt el, ő ott tombolt, üvöltött a szétszórt cuccok mellett, ha megpróbált elmenni onnan, akkor visszavittem. Először 20-25 percig visított fejhangon, aztán napról-napra csökkent az idő. Míg rájött, hogy úgyis össze kell rakodnia. Két hete egyszer sem szórt szét semmit, hanem elfogadja, ha nemet mondok valamire.

Szóval a legfontosabb a türelem és a hidegvér, ezt vállaltuk. Amúgy egy 2 éves gyerek már nagyon okos,mindent el lehet nekik magyarázni a maguk szintjén.

2 éves a kisfiam, hasonló gondjaink vannak.

Szerencsére nem mindennapos a hiszti (még?). Talán ezért van, hogy elég nehezen tudom kezelni, és a végén kiakadok. Általában ilyenkor nem szólok hozzá, de van, hogy erőteljesen rászólok. Sajnos. Szegénykém erre még ingerültebb lesz. A legtöbbször azt mondom neki, hogy akkor tudok újra rá figyelni és beszélni vele, ha abbahagyja a sírást. Ez néha bejön, néha nem, attól függ, mennyire vevő éppen rá. És attól is, én éppen milyen "idegállapotban" vagyok, mert teljesen átveszi az én alaphangulatomat.

Szóval, én is keresem a jó megoldást, itt most olvastam egy-két jó dolgot, köszönöm.