Egy tegnapi válaszadó szerint hiperaktív gyerek ritka, de sokkal több a lusta és önző szülő, mi a véleményetek?
Szerintem a hiperaktív gyermeket nevelő szülők általában nem engedhetik meg maguknak azt a luxust,hogy lusták és önzők legyenek,a kisgyerek állandóan,folyamatosan igényli a felügyeletet,odafigyelést,vele való foglalkozást.
Éppen az a jellmező a szülőkre,hogy feldaják saját magukat,nem tudnak eleget foglakozni a házastársukkal,minden a gyerek lehetséges fejlesztése körül forog,tehetetlennek érzik magukat,elkeseredettek.
sajnost a tegnapi kérdést nem olvastam de ez az állítás:
"kisgyerek állandóan,folyamatosan igényli a felügyeletet,odafigyelést,vele való foglalkozást. "
ez hajszálra igaz a nem hiperaktiv gyerekekre is!!!
én azt nem bírom amikor a kismama panaszkodik hogy nem tud pihenni az x éves gyereke MIATT! - könyörgöm- nem mitta hanem mellette..
és lehet egyébként csak tudni kell lekötni a gyereket.
szóval igen
A problémás gyerekek szülei rendszerint nagyon sok energiát és munkát fordítanak a gyereknevelésre. Mégse szabad hagyni, hogy a gyereknevelés kitöltse az egész életüket! Sok szülô nem törôdik saját magával, ami késôbb többféle gondot is okozhat. Egyrészt nem árt tudnunk, hogy az a szülô tud igazán segíteni a gyerekek egészséges önállósodásában, az tud ebben a folyamatban jó mintát adni a gyereknek, aki megôrzi és építi a saját életét a gyereknevelés nehéz idôszakában is. A gyerek szempontjából is fontos, hogy a szülôk teljes éltet éljenek. A másik szempont a saját boldogulásunk és boldogságunk: ahogy a gyerekek felnônek, önállósodnak, a szülôi gondoskodás egyre inkább terhes lesz számukra. Az a szülô, akinek van a gyereknevelésen túl is elkötelezettsége, az egészséges derûvel tudja szemlélni gyerekei felnôtté válását. Kicsit fájdalmas lehet, hogy a kamaszgyerek már nem hozzánk fut minden bajával, hanem a kortársaival tölti az idejét, de a felszabadult idôvel nagyon is tud bánni az, akinek van saját fontos elfoglaltsága. Sok szülô úgy érzi, hogy szakmáját, örömeit a gyerekért (vagy a házastársért) áldozta fel, és ezért az áldozatért hálával tartoznak neki. A gyereknek azonban nem az a feladata, hogy bennünket boldogítson azért a nagy jóért, hogy felneveltük, hanem az, hogy kialakítsa saját életét. Örülhetünk neki, ha eközben továbbviszi a tôlünk kapott értékeket.
Hiperaktív gyerekek szüleinél alapvetô gond, hogy nemigen tudják kire bízni a gyereket. Ha mégis, akkor meg már olyannyira fáradtnak érzik magukat, hogy a különleges kikapcsolódási lehetôségektôl is elmegy a kedvük. Vannak szülôk, akik 15-20 évig ki sem látnak, vagy inkább nem is néznek ki a munkából, és csak akkor döbbenek rá, hogy nem ápolták a házasságot, amikor a gyerekek önállósodnak. Ilyenkor gyakran kitör a pánik...
De a párkapcsolat nem szûnhet meg a gyermek születésével! Azt továbbra is fenn kell tartani, és ápolni kell! Különösen fontos ez a problémás gyerekek szüleinél, akik fokozott terhet viselnek. Minél több gondoskodást igényel a gyerek, annál fontosabb, hogy a szülôknek legyen saját életük, pihenjenek, és kapcsolatuk jó maradjon: bármilyen gondok is legyenek a gyerekkel, bármennyire fáradtak is a szülôk és bármennyire nincs pénzünk, akkor is ki kell mozdulni otthonról! Fontos, hogy a szülôk az otthoni légkörbôl kiszakadva ôszintén elmondhassák egymásnak gondolataikat, érzéseiket. Fontos, hogy nyugodt körülmények között megbeszélhessenek dolgokat, és higgadtan tudjanak döntést hozni. A nehézségeket könnyebb elviselni, ha a bensôséges kapcsolat megmarad.
Válaszírónak:
Nem panaszkodott senki sem,hogy nem tud pihenni,hanem arról írtam,hogy nem is teheti meg egy hiperaktív gyermeket nevelő szülő,hogy lusta legyen és önző,mert minden a problémás gyerek körül forog,a szülők ezt önként teszik,nyílván szeretik a szülők és mindent megtennének a gyermek boldogulásáért.
AKi ezt írja, annak nincs hiperkatív gyereke, csak egy fafejű nagyokos szupeanya, aki beülteti a nyámnyila gyarekét sarokba és az 10 év múlva is ott ül.
Egy 11 éves SNI-s(hiperkinetikus magatartászavaos) kisfiú anyukáka voltam,
Megkapta szerncsére magkapta időben amegfelelő fejlesztés, okos és jó tanuló, sima suliba jár.
KÖszönöm utolsó!!!
Már azt hittem,hogy én egy lusta és önző szülő vagyok...és hát ugye ebből kifolyólag lett hiperaktív a gyerek.
A gyermekhez gartulálok,elismerésem,hogy ilyen eredményeket tesztek le az asztalra...mégha lusták is és önzőek is vagytok ;-) !
09:24-nak
Akkor nem fogalakoztak vele, sőt semmivel.
Ennyi az egész.
Jól elverték a gyereket ha rossz volt, vagy körmost kapott, ha nem írt szépen.
Csak meg kell nézni mennyi felnőtt nem tud helyesen írni, olvasni, nagy része erre vezethető vissza.
Szóval neked sem kellene elítélni másokat, főleg, ha nem volt hiperaktív gyereked.
utolsó voltam
Off 09.24-nek
Egy 38 éves diszkalkuliás vagyok.Akkor is és régen is léteztek ezek a betegségek.Csak épp tojtak ránk.lehetett vért izzadva elérni valamit, amit a másik kirázott a kisujjából, mai napig izzadok, ha számokról van szó...és én érzem magam bűnösnek, butának.
Most legalább már figyelnek és próbálnak segíteni.ne nyilatkoztass ki olyasmiről, amiről fogalmad sincsen.
Én sem olvastam ezt tegnap, de amit a kérdésben írtál, hogy "hiperaktív gyerek ritka, de sokkal több a lusta és önző szülő", én szerintem másképp értelmezném, mint te. Bár nem ismerem a kontextust, de ez így számomra azt jelenti, hogy sok olyan szülő van, aki lusta arra, hogy lekösse a gyerek figyelmét kellőképpen, vagy biztosítsa a számára szülséges mozgás mennyiségét, és inkább rásüti a gyerekre, hgoy "hiperaktív", mert akkor az úgy hangzik, hogy ezzel a gyerekkel probléma van, erről én nem tehetek, nem "szokványos" gyerek, nem tehetek többet érte, nem az én hibám, hogy ilyen.
De persze lehet, hogy tévedek, és nem így gondolta, aki írta, nem tudom...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!