Nagyon nagyon anyás gyereketek, hogy viselte a bölcsit?

ne aggódj az én fiam is anyás. a mai napig nem enged zuhanyozni. de a bölcsibe szépen . igaz kb 100x kérdezi meg mikor jön anya, de nem sir és szeret járni.

pláne azért se aggódj, mert ha érzi, hogy te nem vagy biztos a bölcsibe ez öt is elbizonytalanitja.

az én lányom 2 éves, rettegtem. az a kategória, akire ha csak ránéz egy idegen, sírvafakad. egy családi napközivel kezdtük, ahol elég kevés gyerek volt. első négy nap vele voltam bent 1-2 órát. ha csak egy zsepkendőért is akartam kimenni az előtérbe, kétségbeesetten sírt, hogy anya ne menj! otthon meséltem neki mesét egy kislányról, aki bölcsibe ment, míg dolgozott az anyukája, sokat beszélgettünk a témáról, stb., szóval kapott lelki felkészítést. aztán azt vettem észre, hogy már nem játszik olyan szabadon, amikor együtt bent vagyunk. folyton a lábamhoz bújt, nem tágított mellőlem. éreztem, hogy ha sokáig húzzuk még ezt a közös bölcsilátogatást, az többet árt, mint használ. vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem magyarázni neki, hogy most kimegyek. elmeséltem a mesét, aminek a végén a kislány elengedte az anyukáját dolgozni. kaptam tőle puszit, elköszöntem, és felálltam. ekkor kezdődött az ordítás, de már nem volt visszaút, ha egyszer elköszöntem, akkor elköszöntem. az ajtóból hallgattam. 10 perc múlva már önfeledten játszott. másfél órát álltam az ajtóban, egyszer sem sírt, nem hiányolt, végig jókedvű volt. másnap 5 percet sír elváláskor. harmadnak egyet. negyednap nem sírt. se elváláskor, se odabenn. sok kedve ugyan nem volt bölcsibe menni, de nem sírt már ezután, és amikor ott volt, akkor már jól érezte magát. olyan kő esett le a szívemről, hogy csak na. szó szerint rettegtem az elválástól. egyedül nevelem, és néha még a nagymamára sem tudtam ráhagyni, annyira sírt nélkülem.

A családi napközi csak átmenet volt. Most kezdjük az állami bölcsit. Sokat mesélek neki. Eddig egyszer voltunk, nagyon bújt. Aztán mindketten betegek lettünk. Jövőhéten kezdjük újra. De biztos vagyok benne mostmár, hogy nem lesz semmi gond. A rengeteg mesén át mindent meg tudunk beszélni, úgy érzem.

hát én meg kell mondjam, nem is csak félek , de tényleg rettegem.

a kisfiam látszatra nagyon laza és barátságos,

most lesz márciusban 2 éves.

januárban elmentünk egy magánbölcsibe, szerettem volna , ha heti pár alkalommal kicsit a korosztáylával van.

ne tudjátok meg mi volt. hisztiroham. meg kellett mossák az arcát, mert azt hitték el fog ájulni a hiszti közben, csapkodta, dobálta a játékokat. ilyet itthon én se láttam még.

2 hét alatt nem sikerült beszokni,

úgyhogy nem erőltettem tovább, szeptemberben újra próbálkozunk, de már félek...

sok sikert nektek, illetve, többet!

ez voltam én:

A válasz megírásának időpontja: 03-05 23:45

ma volt az első nap, hogy az állami bölcsiben kimentem a

csoportszobából. előtte négy napig együtt ismerkedtünk a bölcsivel.

sírásra számítottam, de csak lehelt egy puszit az arcomra és ment is

játszani. másfél órával később, mikor kijött a gondozónő, azt mondta,

olyan, mintha mindig ide járt volna. egy percet sem sírt. már reggel

mondtam neki, hogy anya ma elmegy, és ő ott marad a gyerekekkel és

gondozónénivel, de töretlen jókedvvel jött bölcsibe.

egy hónapja ezt el se tudtam képzelni.

mindenféle őrült toporzékolásokat vízionáltam magam elé, hogy ha én

kimegyek. január végén pl. a nagyival együtt babakocsiztunk, amikor

el kellett volna intéznem egy fél órás dolgom, de annyira

vigasztalhatatlanul sírt a nagyival is, hogy végül inkább

elhalasztottam. Ha a szomszéd kisfiú szülinapi zsúrjára mentünk

januárban, egyszerűen le sem tudtam tenni az ölemből, ijesztette őt a

sok gyerek, a felnőttek meg mégjobban. játszótéren nem merészkedik el

az öt méteres körzetemből. még ma is jön utánam pisilni, zuhanyozni,

együtt alszunk, a szopit is csak januárban hagyta abba, szóval igen,

ő a brutál anyás kategória, és mégis olyan simán ment minden...

azt hiszem több összetevős a dolog:

1. családi napközivel kezdtünk, nem rögtön a mélyvízbe dobtam, tehát a kulcs: fokozatosság

2. rengeteget meséltem neki az egész helyzetről egy kitalált kislányon keresztül, nagyon-nagyon sokat beszélgettünk minderről

3. megérett rá

4. sosem mutattam a fenntartásaimat a bölcsivel kapcsolatban, sem a szomorúságomat. alaptétel, hogy a bölcsi jó hely.

igazi sikertörténetként élem meg a mienket, épp itt ülök a bölcsi előterében a laptopommal, hallom a kis csilingelő hangját, és megyek be érte mihelyst befejezte az ebédet :)