Válni vagy maradni? 16 hós a kisfiúnk, de már nem működik a házasság. Bőv. Lent.

2. vagyok,most lesz 2 éves a fiunk és a kapcsolatunk már sokkal jobb.Kb. fél évig tartottak a nagyon utállak epizódok.A baba pár hó skorától indult és 18 hós korában tetőzött,most már lecsengett:)

Megbántam volna ha elválok,örülök,hogy az átmeneti rossz passz miatt azért nem voltam meggondolatlan.

Valamelyik kapcsolatot erősiti a baba érkezése,valamelyiket próbára teszi,akármennyire vártuk is a picit.Idő kell alaklmazkodni a helyzethez.

A leírtak alapján szerintem adj még időt magatoknak, ne hamarkodj el semmit. Azt írod, hogy nagy szerelem volt... biztosan még szeretitek egymást, csak hát szülőnek lenni, nem a legegyszerűbb feladat. Új számotokra az érzés, a helyzetek amikbe belecsöppentetek, egy kisbaba sok időt, és törődést igényel, melyet most nem egymásra tudtok fordítani.

Időnként én is érzem, hogy kezdünk eltávolodni a férjemmel, de megbeszélem vele, próbálunk időt szánni a beszélgetésekre. Egyelőre mi csak ennyit tudunk megtenni két kicsi mellett.

Biztosan sokszor fáradt vagy, gondolom sok segítséged sincs...de mégis azt mondom, próbálj türelmesebb lenni, és meglátod a viták is csitulni fognak. Nem tudod mondjuk havonta egyszer kétszer pár órára rábízni a fiadat valakire? Nagyszülő, barátnő? És akkor lehetnétek kicsit kettesben a férjeddel, sokat számítana hidd el:-)egy kis vacsi, vagy mozi, vagy csak séta a parkban?:-))

Ebben vagyok en is,annyi kulombseggel hogy soha nem orditozunk egymassal,de a vitak lassan napi szinten vannak.

Nem kivan engem,en mar belefaradtam a probalkozasba.

13hos a gyerek,keptelen lennek elszakitani az apjatol,inkabb turok ameddig birom.9eves kapcsolat.

szia,

remélem, sikerül egy kis erőt "adnom" a pozitív példánkkal!! :)

5 éve vagyunk együtt, idén lesz a 2. házassági évfordulónk, a kisfiunk 2,5 éves. nagy szerelem, összeköltözés, lánykérés, elsőre sikerült baba-project, földöntúli öröm, csodás 9 hónap, egy szép apás szülés és az első 4 hónap otthon békében, szeretetben. azután mintha elvágtak volna valamit. mire haza jöttünk a nászutunkról úgy éreztem egy csőd az életem!!... voltak jobb és rosszabb napok, ajtócsapkodások, azon a télen volt hogy egy héten keresztül szinte nem is beszéltünk, csak éltönk egymás mellett, mint két idegen. akkor ültünk le először komolyan beszélni, tartottuk is magunkat egy darabig a megbeszéltekhez, de az érzelmeket nem lehet befolyásolni szavakkal és egyszerűen úgy éreztem, hogy én vagyok a legboldogtalanabb ember a földön. közben persze igyekeztem a kicsinek semmit sem kimutatni és próbáltam nem előtte veszekedni. javult a helyzet, azután mindig vissza zuhantunk... így ment ez egészen tavaly őszig. akkor egyik nap megkérdeztem, hogy Ő hogyan képzelte el az életünket?? el szeretne válni?? mert jó úton haladunk... nem csak Ő volt a hibás, sokszor voltam fáradt, semmi kedvem nem volt még Vele is foglalkozni, elutasítottam folyton, nem voltam kedves, nem is csodálkozom, hogy nem szeretett haza járni szinte... valahogy ettől a naptól jobban igyekeztünk, mert azt hiszem Ő is és én is megijedtünk attól, amit kérdeztem... hiszen idáig el kellett jutnunk. igyekeztünk több időt fordítani egymásra, foglalkozni a másikkal akkor is, amikor legszívesebben csak aludtunk volna, beszélgettünk, 3asban és 2esben is programokat szerveztünk. azt hiszem, mára kijelenthetem, hogy helyre jöttünk!! a szerelem is kezd újból fellángolni, szenvedélyesebbek az együtt létek, keressük egymás társaságát, boldog vagyok!!!! sok mindent le kellett ehhez tisztáznunk, de megérte!!!! és amikor rájuk nézek játék közben úgy érzem, minden könnyet és szenvedést megért ez a 1,5 éves hullámvasút!!!!

ma reggel, amikor ment el dolgozni megsimogatta a hajam és megcsókolt... egész nap ez jár a fejember és vagy már 5x felhívtam és elmondtam Neki, mennyire jól esett!! :)

KITARTÁS ÉS NAGYON SOK ERŐ KELL HOZZÁ ÉS AZ, HOGY IGAZÁN AKARJÁTOK MINDKETTEN!! valószínűleg azonban Neked kell majd egy kicsit jobban, mert NŐ vagy és Neked kell okosabbnak lenned!!

nagyon szurkolok!!

Ági

azt, hogy képesnek érzed e magad rá csak Te tudod!! de egy próbált meg kell, hogy érjen!! nem vagyok annak a híve, hogy két ember, akik között nem működik a dolog csak a gyerek miatt maradjanak együtt, de egyszer meg lehet próbálni érte!! hidd el, ér annyit!! TUDOM, HOGY KÉPES VAGY RÁ!! hiszen NŐ vagy és mi nők, mindent elviselünk és túlélünk!! és ha esetleg úgy alakulna, hogy már menthetetlen a dolog, legalább a lelkiismereted tiszta lesz, hiszen Te megpróbáltad. persze, hogy egyedül nem mehet, kell hozzá a párod is!! de Neked kell kezdeményeznek, ha szeretnéd, hogy elmozduljatok a holt pontról és nem szabad feladni az első "akadálynál"!!!!

szorítok!!

Ági