Miért van az, hogy a hiperaktív gyermekek szülei és óvónői, tanárnői között feszültség van, annak ellenére, hogy együtt kellene működniük a gyermek érdekébem?

Nem tudom miért van feszültség, de két oka lehet.

1. az óvónő, tanító nő szól a szülőnek, hogy gond van. Szülő élből lehülyézi a pedagógust, beír ide és itt jönnek a kommentek, amik szidják a pedagógust. és mire rájön a szülő, hogy gond van, késő.

(én emlékszem unokatesómnak 3 éves volt a gyerek, mikor szólt az óvónő, aztán folyamatosan és mindig az óvónőt hülyézték le- és most 10 éves a gyerek, kezdené a felsőtagozatba menne és hát bizony nagyon komoly tanulási problémák vannak és ilyen korú gyereknek még speciális fejlesztő sincs már)

2. A szülő nem beszéli át a pedagógussal töviről hegyire, mit kéne csinálni. Nekem ugyan nem ilyen problémám van, hanem cukorbeteg a gyerek és én is küzdöttem /küzdök az óvónőkkel, de minden reggel átbeszéljük, mit hogyan csináljanak. És telefonon is tartjuk a kapcsolatot, meg bementem fogadóróára, átbeszéltem, elmagyaráztam vezetőnek, mi óvónéninknek, dajkáknak.És lehet a szülőnek is le kéne ülni és átbeszélni, mit javasoltak, mit csináljanak. Mert az óvónő nem ismeri úgy a gyereket, mint a saját szülei és 25 gyerek közt nincs is lehetőség megismerni.

És az miért van, hogy ilyeneket találnak ki mint hiperaktív, szeparációs szorongás?

Az egészségesen aktív gyerekeknek betegségérzetet ültetnek el a fejében.

Minthogy különböznek a szülők, úgy a nevelők is.

Barátnőm nővérének fia 6 éves, ovis, értelmileg sérült, az orvosi és szakértői vélemények (papíron van!) ellenére sem ismeri el az anyja a fiáról hogy nem olyan mint a többi. Támad, agresszív az anya, nem lehet beszélni vele, sőt szerintem senki nem meri szembesíteni a helyzettel. A fiával elfogult, mindent megenged neki, nem neveli, nem fegyelmezi, és ugyanezt várja el a nevelőktől is. Erélyesebben tilos a gyerekére rászólni. Patthelyzet.

Sajnos valóban sok elvakult szülő van, aki akkor se látja be, hogy elrontott valamit a nevelésben, amikor a gyerekéről azt hallja, hogy üti-veri a másik kislányt az oviban.

Másrészről könnyen mondja egy nyugodt vérmérsékletű gyermek anyukája egy aktív gyerekről, hogy nincs megnevelve, vagy hogy bezzeg az ő gyereke sose csinálna ilyet.

Baromi nehéz terület a pedagógia, és a magyar pedagógusok sajnos hamar kiégnek, ami érthető annak, aki belelát az életükbe.

Ráadásul a hiperaktivitás egy komoly betegség különböző ismertetőjegyei vannak, nem mondható minden nagyon aktív gyerekre, hogy hiperaktív.

Ezeket a faktorokat figyelembe véve egyértelmű, hogy ez egy baromira összetett probléma, amelynek a kezelése rengeteg helyen elbukhat sajnos. :(

Egyetlen megoldás az alapos és kulturált kommunikáció lehet a gyerek, a szülők és a pedagógusok között, még akkor is, ha a másik fél először nem nagyon kapható rá.